Van olyan köztetek, aki anno nem tudta magát három gyerekes anyukaként elképzelni, és a végén mégis így lett? Hogyan éltétek meg, jól sült el a dolog?

Én úgy éltem az életem, úgy is rendezkedtem be, hogy nekem egyáltalán nem kell gyerek. Nem láttam normális kapcsolatokat magam körül, nem volt olyan minta, vagy legalább halvány reménysugár, amire azt mondtam volna, hogy nah, az a kapcsolat megéri, én is elvált voltam, és tele volt a bugyrom kb. mindennel. Olyan munkát vállaltam, amibe nem fér bele a család, éjjel-nappal távol, ünnepnapok sincsenek, stb. Aztán megismertem a párom. Én, aki mindig is azt gondoltam, hogy nem vagyok "tipikus női alapanyag" most itthon vagyok, várom az első babánkat, főzök, mosok, takarítok, és ami félelmetes, hogy annyira boldog vagyok, mint még életemben soha. Átalakítottam a munkahelyi dolgokat, más irányt vett az életem. 3 babát szeretnénk mi is. Ha nekem valaki ezt mondja akár csak 6-7 évvel ezelőtt, kiröhögöm és otthagyom. Sosem lehet tudni, mit hoz az élet, hogyan változnak a körülményeink és az érzéseink. De ha megtaláltad, akit kerestél, boldog vagy és te is akarod, akkor vágjatok bele! :)

Nekem az első babám születéskor meghalt. Rá is ment a házasságom, a férjem furcsán kezdett viselkedni, szórta a pénzt, csavargott. A kapcsolatunk a végét járta, mikor megint terhes lettem, de úgy döntöttem, hogy megtartom a kicsit, ha egyedül is kell felnevelnem. 10 évig voltam egyedül a kislánnyal, és mindig úgy gondoltam, hogy sosem lesz több családom, mert igazából nem is éreztem magam anya típusnak. (Ez amiatt volt, hogy nagyon nehéz volt egyedül a picivel - születése első napjától). Már 30 felett ismertem meg a jelenlegi páromat, aki 40 évesen még nem volt nős, gyereke sem volt. Tudtam, hogy ha vele szeretnék lenni, szülnöm kell. Először nehezen barátkoztam meg a gondolattal, hogy még egy gyerek, hiszen a kislány már nagy, önálló. Mégis rávettem magam, született egy kisfiunk, és nem bántam meg. Nagyon boldog vagyok, a párom is imád bennünket. 2 éve még nevettem volna azon, aki azt mondja, hogy lesz még egy gyerekem. Azt válaszoltam volna, hogy "nekem? soha! elég ez az egy!"

Jelen. Mindig azt hittem, hogy belőlem sose lesz anya, mert nem vagyok az a típus. Az első véletlenül jött össze, a második azért, mert az első testvérkét kért, a harmadik meg azért, mert mi akartunk még egyet. :D

Szia! Én egyet sem akartam, élveztem a melómat, mellette nem fért volna bele egy baba sem, de az élet másképp hozta. Már 3 van, és boldog vagyok így.