Történt már valakivel olyan, hogy babanevelés során túl sok "jó" tanácsot és beleszólást kapott szüleitől?

En volt hogy azt mondtam, en vagyok az anyja es ugyis ugy csinalok ahogy nekem tetszik.

Heti 1x jöjjenek vagy menjetek max és kész.Vagy megmondod,ha jönnek itt az van ,amit te mondasz.Ha nem tetszik,nem kell jönni,de ti se mentek.

Nálunk ugyan ez volt,anyám is és anyósom jobban tudtak mindig mindent, a poén az volt,egyik nem sem egyezett soha a mondandója,szerintem harcoltak kire hallgassak.Nos én eldöntöttem.A magam feje után megyek,nem kérek a jó tanácsaikból,más világba születtek a gyerekeim,máshogy kell kezelni a dolgokat.Megmondjuk kerek perec a férjemmel,hogy jól van mama,majd mi tudjuk!! Olyankor csendben maradnak,max.zúgolódnak egy kicsit,de legalább eljutottunk addig,hogy kevesebbet szólnak bele a dolgainkba.Nem kell szemtelenül,és tiszteletben tartjuk Őket,mert a szüleink,de a határt meg kell húzni! Felnőtt emberek vagyunk,saját elképzelésekkel,és Ők ami gyerekeink,majd mi eldöntjük mit hogyan csinálunk Velük kapcsolatban.

Nálunk is volt ilyen, és általában veszekedés a vége, mert én ezt mondom, a többiek meg azt... Szóval szerintem a legjobb amit tehet ilyenkor az ember, hogy ha elkezdik a mondókájukat, megmondod, hogy köszönöm a tanácsot, majd megoldom és onnantól kezdve,ha még mondják és mondják, egyszerűen nem figyelsz oda rájuk, elkezdesz másról beszélni stb.! Majd megunják és észre veszik magukat!