Ismersz "mártír" anyukát?
Aki folyton sápítozik, folyton azzal jön, hogy milyen fájdalmakat állt ki a gyerekért, mi mindenről kell lemondania, milyen borzasztó szenvedéseken ment keresztül. Állandóan arról megy a szöveg, hogy a gyerek milyen büdös, milyen rossz, nem alszik, folyton sír, mennyi baj van vele. De mindig hozzáteszi, hogy "persze imádom, ő az életem értelme"
Az ilyen miért vállal gyereket?
Egyáltalán mit lehet vele kezdeni, ha elkezdni nyomatni?
Én sem lekezelésből írom, de engem meg az irritál, amikor valaki olyan cipőről nyilatkozik, ami még nem is volt a lábán!
Igen, van,hogy néha panaszkodom, igaz nem állandóan, mert az sem normális, de bizony nem egyszerű 19 hónapja szinte egy éjszakát sem végigaludni. És igen, ettől függetlenül imádom a fiamat, de nem fogom magam megjátszva, karikákkal a szemem alatt eljátszani állandóan a szuperanyut, meg,hogy nekem elég a 4 óra alvás.
Csak az vállaljon gyereket, akinek mindig minden szép? Hát akkor megsúgom,hogy én még olyan anyát nem láttam, aki néha-néha nem bukik ki, nem lesz elege.
De ezt tényleg csak érti meg, akinek már van gyereke. Én is nagy elvekkel voltam a gyerek előtt, hajlamos voltam "megszólni" anyukákat úgy,hogy igazából semmit nem tudtam a gyereknevelésről. Most befogom a számat és elfogadom, hogy igen, vannak rosszabb napok! De ettől még szeretek anyának lenni, mert nagyon jó!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!