Ismersz "mártír" anyukát?

hát szerintem aki így beszél a saját babájáról, mint ahogy idézted, az már nagyon nem normális. Bevallom, időnként én is szoktam kicsit panaszkodni, de csak a kimerültség miatt, mert már 1 éves a kicsikém, de 1 átaludt éjszakánk nem volt, most épp 4 foga jön egyszerre, és van, hogy 10 percenként kel éjjel. Szóval van olyan, hogy a kimerültségtől végig bőgöm a napot, de ilyeneket, amit a barátnőd mond még ilyenkor sem tudnék a babámra mondani mondani. Én azt gondolom, aki gyereket vállal, az a sok öröm mellé vállalja az éjszakázást, a kakis pelusokat stb. is. És igen, egy kis panaszkodás időnként belefér, mert ki tud fáradni az ember, de aki állandóan ezt mondja és ilyen szavakkal és stílusban ott szerintem baj van. A kérdésre válaszolva, hát nem tudom mit lehetne vele kezdeni, esetleg vágj közbe, hogyha ennyire elege van a gyerekeiből, beszélgessetek másról, az is kikapcsolódás neki. Hátha észbe kap.

Van egy gyerekkori barátnőm, 1 idősek a fiaink, (2 év.) csak annyi különbséggel,hogy neki az az 1 van,nekem a kicsin kívül még 2 gyerek.! :) Ha összefutunk,(nem nehéz,itt lakik 2 háznyira)azt kell hallgatnom,hogy mennyi baja van vele,az őrületbe kergeti,nem ért engem,hogy szülhettem hármat,hogy bírom ki,mert ő ebbe az egybe már belerokkant,és 2 éves még a gyerek,mi lesz mire még felnő?! Nem tud neki parancsolni!(véleményem szerint ilyen NINCS!)Nem tud vele megjelenni sehol..stb.Nem lehet vele semmiről beszélgetni,csak hogy neki milyen nyomorúságos az élete mióta megvan a gyerek.Mindennek a legrosszabb oldalát látja,és úgy is éli meg.Az éjszakázást, a fogzást,egy egy betegséget,most jelenleg a szobatisztaságot.Hogy az ő gyerek a legidiótább,mert 2 évesen nem akar bilibe kakilni...és ehhez hasonlók. :/ És nem lehet vele szót érteni,esetleg tanácsot adni,mert azt meg sértésnek veszi.Előre félek,mikor megállít.Erre én is azt mondanám,nem való neki gyerek,illetve,jobban jár mindenki, ha nem lesz kis tesó.

Az ismerősödet valóban nem értem, hogy ha nem neki való az anyaság, miért vállalt másodikat is. Neked viszont azt mondom, hogy majd akkor beszélgetünk ilyenekről, ha már lesz gyereked. És kívánom, hogy legyen! 4-es voltam.

Szia! Én is sok mindenen keresztülmentem a kicsik miatt, szeptemberben lesz a 4. Én nem szoktam panaszkodni, egyrészt nincs értelme, másrészt nincs kinek. Én nem vagyok olyan jóban senkivel, hogy megosszam a problémáimat. A szomszéd csajjal szoktunk néha összeülni, dumcsizni, de én jobbára végighallgatom őt, aztán ennyi.

Én is imádom a lányomat,de én nekem is és neki is van rossz napja,mikor pl ordit kaja helyett,vagy jön a wc-re is utánam és nyávog.Vagy mikor jól arconvág,vagy a gyomromba tenyerel.És igen,büdös a kakija(bár nem zavar már régóta),nehéz velük...Sokszor rossz velük,de több a jó.

már a kérdésből látszik, hogy nincs gyereked. térjünk vissza a kérdésre, ha lesz :p