Hogyan szoktassam le a babám az együtt alvásról?

Nagyon is el tudom képzelni, hogy valaki tapasztalatból válaszol (őőő, miért is ne tudnám, hogy is jön ez ide?). Csakhogy szerintem nem segítság a kérdező anyukának egy olyan válasz, ami az eredeti probléma további bonyolításához vezet. Ti inkább a 'hogyan szoktassuk az ágyunkba a gyereket'-témában vagytok tapasztalatból pengék, én nyilván arra a kérdésre nem fogok válaszolni, mert nem akartam soha ezt megtapasztalni. Így érthető? Hm?

De banyek, honnan a rákból tudod, hogy nem fogja tudni kiszoktatni ha sosem próbáltad, nincs tapasztalatod?! Mi alapján nyilatkozol olyanról, amit meg sem akartál tapasztalni?! Ez nem elméleti dolog, ez gyakorlati. Tapasztalat híján nagy bátor- bocs botorság nyilatkozni. De ha az elméletet nézzük is, oldalakat lehetne megtölteni szakirodalommal arról, hogy az emberi utódnak hogyan is segíti elő a későbbi nyugodt alvását ha csecsemőkorában együtt aludhat a szülőjével. MI is együtt aludtunk és a lányom másfél éves kora óta alszik a saját ágyában, ráadásul szoktatás nélkül. Akkor választottunk együtt heverőt neki meg ágyneműt, és lelkesen, önszántából ment/megy a saját kis kuckójába aludni. És alszik a bölcsiben is, a nagyszüleinél is, a dédiknél is. Nem csak velünk. Pedig volt ám károgás nem kicsi, érdekes módom most azok vannak a legjobban meglepődve a rugalmasságán, aki annak idején visítoztak az együttalváson, és a saját gyerekeik 6- 8 éves korukban is átjárkáltak éjszaka "pedig sosem engedtük, hogy velünk aludjon"... Persze, nem mindenkinek való az együttalvás, nincs ezzel baj. De ha az egész család úgy pihen jobban, hogy ott a kicsi, akkor miért nem hagyjuk őket pihenni, miért kell riogatni?! olyannal, aminek nem sok alapja van, főleg nem személyes tapasztalat.