Most már mindig egy merő nyűglődés lesz az életünk?

Úristen!:-) Mintha én írtam volna ezt a kérdést! :-)

Már én sem tudom sokszor hogy mitévő legyek. Férjem este későn ér haza, szülők távol és amúgy is dolgoznak. Irigykedve nézem a házunkban (társasház), hogy milyen sok anyukának jön-megy a nagyi, és segít mindenben. Én valamelyik nap már arra gondoltam, hogy lehet hogy egy pár órára fogadok egy bébiszittert, és addig körmöt lakkozok vagy akármi csak egy picit magammal foglalkozhassak, mert minden percemet leköti. Még nappal sem tud nélkülem aludni. Tudom , hogy valahol én rontottam el, de első gyermekem így nincs még tapasztalatom. Nincs el a kiságyban egy percre sem, szó szerint viszem magammal a wc-re is. De sokszor ott is ordít, ha leteszem.Amíg pár hónapos volt, gyönyörűen eljátszott a játszószőnyegén, de azóta amióta kimászik alóla nagyon - nagyon rengeteg türelem kell egész nap...

Kitartás Lányok!a mi fiúnk is ilyen volt most 14 hónapos és már tudok mellette reggel zuhanyozni, meg ebédet főzni :)) csak marha sok türelem kell hozzájuk míg kialakul ez:)

Míg kisebb volt (7-8 hónapos)egyfolytában a kezemben akart lenni(enyhén kiakasztó volt) nagyon szeretem de azért egy kicsit zavaró volt, hogy esténként tudtam csak wc-re menni meg ilyenek. Türelmet és még több türelmet kívánok mindenkinek!:))