Lassan megőrülök! Más is van így?

én is így jártam a fiammal, csak ő már 2 és fél éves volt.

Amikor a párom kiment külföldre dolgozni semmi nem volt, ahogy hazajött megváltozott. Fél év alatt tudtam leszoktatni róla. Ez úgy sikerült, hogy nem idegeskedtem, amikor kézben akart lenni felvettem, félig ülő helyzetben aludtunk, ő a vállamon.

Nagyon nehéz volt, de ő érezte, hogy nem hanyagolom, és így szép lassan leszokott.

Igaz, hogy közben ínhüvelygyulladást kaptam, ami azóta sem akar múlni, de ha ezt el akarod kerülni, akkor fáslizd be a kezed(doki mondta, csak nekem már későn).

Mást nem nagyon tudsz tenni. Ezidő alatt nálam is szaladt a lakás.

Az én kislányom is ezt csinálja. Engem nem zavar. A babáknak van egy olyan korszakuk, mikor nem tudják felmérni az idő múlásának mennyiségét. Ha egy pillanatra is eltűnik az ember a szemük elől ők úgy érzik örökre elment, ezért sírnak. Nálam az bejött, hogy vagy lekötöm valamilyen játékkal, vagy elmagyarázom neki, hogy most elmegyek Wc-re, mert nekem nincs pelenkám, ezért nekem el kell mennem, vagy most főzni fogok, ha akarsz gyere velem, stb. Nálunk a hűtőn van 2 olyan hűtőmágnes ami plüssből van. Ezt olyan magasságba szoktam rakni, amit ő is elér, és ezekkel remekül elvan. Ha elunja talál valamit, sokszor a lábszáram. Ha tudok, akkor leülök mellé és játszok vele egy kicsit, ott ahol vagyok, ha nem akkor marad a sírás.

Kitartást kívánok!

szia!

hihetetlen, de pont most akartam kiírni ugyanezt a kérdést, mertén is megőrülök.

az én babám is 13 hónapos, és a mai nap eddig a negatív csúcs.

őrjöngött vagy fél óráig, amikor a konyhában voltunk, nem tudtam mit csinálni vele, így próbáltam nem reagálni :(

de amikor délelőtt végig vele voltam, testközelben, az se jó neki!!!!!!!

most kínomban lefektettem, alszik.

egyszerűen nem tudom, mi baja, de már nagyon kivagyok!!!!

A kislányom elkapott valami vírust (amit most én is tőle), így nálunk is ez van most. A reggelit úgy ettem, hogy egyik kezemben ő volt, másikban a reggeli. Míg a zsemlét ketté vágtam, a lábamnál sírt, inkább megettem üresen... Ahogy letettem, pl amíg öntöttem neki vizet, vagy bármit, amihez 2 kéz kellett, már sírt...

Az elejétől jóval kevesebb az alvásigénye (múlt hóban átlag 9 - 9 és fél óra), így engem is nagyon igénybevesz ez az időszak. Egész éjjel fent voltunk, a kezemben addig aludt, míg vissza nem tettem, ezt észrevette és sírás... (Ráadásul folyik az orra, amit 4 napja porszívózunk, lázas, hasmenés, cicin kívül az elmúlt napokban nem evett semmit, köhög, hányt is.)

Mosás, főzés, meg az összes házimunka áll, ilyesmire majd akkor kerül sor, ha hazaér a férjem. Az őszi (használt) ruhákat jó lenne már végre kivasalni, mert eddig csak kihalásztam ami kellett. Bár a vírus előtt is csak kicsit takarítgatni, főzni szoktam (inkább csak egyszerűbbeket), míg a férjem hazaér. A WC ajtót nyitva szoktam hagyni, amióta egyszer az ajtófélfa felőli oldalon becsípte az ujját, mert nem vettem észre hogy mögötte állt, amikor óvatosan kinyitottam, hogy fel ne lökjem.... és ezt javaslom Neked is!

Én nem hagytam még senkire, és nem tartom valószínűnek, hogy ez lenne az oka nálatok, inkább a szeparációs szorongás vagy valami életkori normál sajátosság. (Nálunk egyértelműen a vírus.) Pl ha mostanában kezded elválasztani, és nem nagyon akarja...stb. Szerintem ne okold magadat, csak tedd a tőled telhető legjobbat! Az arany középutat, hogy ő is érezze a biztonságot (ne tehernek érezze magát a nyakadon), és Te is azért elfogadhatóan érezd magad!! Sok sikert!

Még valami: Ha van segítség a rokonságból, barátok, csak ha ők tartják a kezükbe és veled mennek, míg csinálsz valamit, szerintem azzal is sokat nyernél. De nem akarok okoskodni, szerintem akinek ilyen lehetősége van, az él is vele.

Most a drágám elaludt, csak bekukkantottam ide, és már megyek is, van mit tenni...

Kitartás!