Másnak is el szokott szakadni a cérna, vagy csak nekem?

És az jobb, ha ott sírok mellette, ettől még feszültebb lesz ő is? Nem hiszem. Sajnos nincs senki, aki ilyenkor "átvegye" és megnyugtassa. A baba megérzi, ha az anyja robbanásig feszült és ettől nem lesz boldogabb. Kellett 20 perc, hogy lehiggadjak és összeszedjem magam és kezeljem a helyzetet.

Amúgy van, aki abban hisz - hozzáteszem nem én - hogy a gyereket hagyni kell néha sírni. Pl az Aludj jól gyermekem módszer is erre épül. Ahzt is sokan követik, mégsem írnád róluk, hogy lelketlenek....

Nekem a barátnőm mesélte, hogy egyszer már annyira az őrület határán volt, hogy kisfiát (aki örökmozgó-nyüzsgő) berakta a kiságyba, és amíg ordított, ő állt a zuhany alatt, és ott sírt... :( Nem tudott mit kezdeni a helyzettel, úgy érezte, agresszívvé válik, ha még tíz percig hallgatja az üvöltést.

Aztán kijött a zuhany alól, kisfia még mindig ordított. Kivette, megnyugtatta.. Ennek már két éve, de azóta is rémálomként jön elő neki az eset, hogy magára hagyta. De szerintem is jobb, hogy beállt a zuhany alá. Tudom milyen lehet, mikor már az utolsó utáni idegszál készül elpattanni... Nem kell ezért bántani az anyukát. Kívánom, hogy senki se kerüljön ilyen helyzetbe.

Nem akartam bántani az anyukát,csak belegondoltam,hogy mit érezhetett az a szerencsétlen gyerek akkor,ha vigasztalhatatlanul sír és még az ajtót is rácsukják.

Persze,hogy vannak ilyen helyzetek,de ne mondjuk már azt,hogy ezt így kell lereagálni.Részemről ennyi.

22:28as azt hiszem megértette miről van szó.

Amúgy még sosem voltam ennyire kész, de egy nehéz nap után voltam és reggel 6ig 2 órát sikerült aludni - egy még nehezebb nap előtt.

Amúgy a kisfiam mellettem alszik éjszaka születése óta, csak nappalra van a kiságy, ha épp le kell rakjam egy pillanatra. Szóval nem egy szigorúan fogott gyerek... érzelmileg bőven elkényeztettem:-)

Biztosan lesznek még ilyen kiborulások, főleg hogy jön a hiszti időszaka. Bántani, megütni nem fogom, az tuti, szóval inkább otthagyom és lehiggadok.

A 22:28-as vagyok. Oké, a babának nem esett jól, és szerintem az anyukájának sem. Én ilyeneken nem szoktam fennakadni, mert ennél sokkal durvább dolgok vannak, ez semmiség AZOKHOZ KÉPES szerintem, ami itt történt, hogy 20 percig sírt és rácsukták az ajtót.

A tegnapi 21:21-es is én vagyok. És biztos hogy fog is még elszakadni. Ilyenkor cél a mihamarabbi megnyugvás, hogy a gyereket is meg tudd nyugtatni, mert ha mi idegesek vagyunk, az a gyereknek is rossz.

Teljesen egyetértek mindkét féllel amúgy, mert tényleg nem jó a babának, ami történt vele, de nem is a világvége.. hisz anyukája szereti, imádja. :) És biztos ő is emlékezni fog erre az esetre később is... és abban is biztos vagyok, hogy meg fogja próbálni elkerülni, hogy újból ilyen álljon elő. Részemről meg ennyi. :)

Nálam a cérna akkor szakad el, mikor azt hallom, hogy bántalmaznak egy gyereket. Ugyebár nem egyedi eset... Vagy hogy nem adnak neki enni, inni, nem törődnek vele. Nem szeretik. Itt hálistennek közel sem erről van szó.

Nálam is szakadt már el a cérna (