Mit csináltok, amikor elszakad a cérna és úgy érzitek, hogy idegbajt kaptok?
Sajnos nálam mindennapossá kezd válni.Úgy érzem nagyon nehéz bírni 1 éves kislányommal.Most éppen azért kaptam fel a vizet,mert alig bírtam megetetni.Mindig kikapta a kezemből a kanalat, meg a tálkát, mindent kidobált egyfolytában az etetőszékből, és egyfolytában felállt benne.Erre elkezdtem vele kiabálni, erőteljes mozdulatokkal megmostam az arcát és kezecskéit, és beraktam aludni a kiságyba.De mindezt úgy tettem, hogy érezze,hogy dühös vagyok.
Tudom, hogy nem ez a legjobb megoldás, de már nem bírom.Egyre hamarabb elvesztem a türelmem.
Hogyan vezessem le a feszültségemet, nem akarom a kislányomon...De mi lenne a megoldás?
Csak kérlek azt ne mondjátok, hogy menjek kikapcsolódni, mert nincs ki vigyázzon rá, nincs ki segítsen, az apja se segít semmiben,abszolult csak én foglalkozok vele.
Szerintem egy egy éves még nem érti ezeket a dühkitöréseket, nekem 14 hónapos a fiam, és én is volt már hogy kiabáltam rá, mert a 20x elmondott szóból nem értett. Aztán rájöttem, hogy semmi értelme, mert csak magamat hergelem.
Ilyenkor, mikor ilyeneket olvasok belátom, hogy nekem nagy szerencsém van a fiammal, hogy vele nincsenek ilyen gondok, nyugodt baba, annak ellenére, hogy persze én is panaszkodom sokszor, dehát azok közelébe sem érnek az ilyen húzásoknak, 1 éves korbani hisztiknek, amiket mostanában itt olvasok.
Anyósom szerint "a gyerek a felnőtt tükörképe", amiben lehet valami. Ha én ingerültebb vagyok, mert korán kukorékolt a fim, és hót kóma vagyok már reggel, vagy valami front van, amitől a fejem is fáj, akkor látom, hogy a fiam is nyafkább a szokottnál, ez engem még jobban idegesít, és csak mindig azt akarom, hogy aludjon már el. Persze ezt meg ő nem érti, hogy miért is kéne már 9-kor aludnia, ezért még nyafkább... szóval ez egy ördögi kör.
Keresd meg az okát, amiért türelmetlen vagy, ha a párod miatt, akkor vele kell beszélned, ha kell vele kiabálj egyet, mert gyerek megérzi a legkisebb feszültséget is.
Próbálj meg pihenni amikor ő alszik, hagyd házimunkát, oldd meg máshogy főzést. Jön a tavasz, sokkal jobb lesz, majd mentek játszóterezni a kislány is jobban kifárad, nem lesz ideje ilyeneket csinálni... :o)
Kitartás és türelem!!!!
Köszi!
Igen, ilyenkor általában elmegyünk sétálni, az jót tesz, mert addig sem kell figyelni a babára, az kikapcsol.De amint hazaérünk kezdődik megint minden előről, hisztizik ha nem minden az ő akarata szerint történik.
A segítés esélytelen, de már nincs is rá szükségem, mert egy év elég volt, hogy megszokjam, hogy minden az én feladatom a gyereknevelésben is, és a háztartásban is.A férjem este ér csak haza, akkor esetleg már csak a fürdetés van hátra, de azt meg nem csinálja, meg mikor hazaér eszik,vagy még dolgozik, és a baba már addigra alszik is.
Akármennyire ideges vagyok, bántani nem bántanám a babát, de nem akarom hogy a kiabálásommal és az egyéb dolgokkal"kárt"okozzak.
hú nálam is elszakad a cérna sokszor......
annyi különbséggel nekem egy 2 éves és 8 hónapos fiaim vannak......
hú mikor egyszerre hisztizek, nem akarnak enni...
mindkettő az ölemben akar lenni, a pici csak velem marad el a kezemben fúúú ne tudd meg.....
én ki eresztem a gőzt, mondom a magamét a levegőbe van hogy kiabálok is :D
néha nagyon nehéz
most beteg mindkettő, most 3szor olyan nehéz ma még szinte semmit ne csináltam itt ülünk az ágyba hol egyik hol másik gyerek a kezembe a derekam meg leszakad...
kitartás
Kitartás! Próbálj meg kicsit elmenni valahova és kikapcsolodni! tudom miről irsz nekem 2 éves a kisfiam de sokszor engem is szét vág az ideg!!
De tudom,hogy ő nem azért csinálja amit csinál hogy engem idegesitsen!
Fel a fejjel!
ha má felismerted, hogy helytelen a reakciód, az már jó. az az első lépés. én lenyeltem a dühömet, mert tudtam, ő nem direkt csinálja amit csinál. mert ha már ezen kitör az ember, mit fog csinálni, ha majd a gyeek , olyan 2 éves kora körül, elkezdi dirket csinálni az idegesítést? mindkét esetben az a legjobb ha nyugodtak maradunk, ami rohadt nehéz, tudom. én amúgy adnék a helyedben pl. etetéskor neki saját kanalat, meg saját tányért, abba kutyulhat, a magamt, amivel etetem, azt meg nem adnám. ha hszti van nem baj, pár alkalom, és megtanulja, hogy a sajátjával szórakozhat az enyémmel nem. és mindezt nagyn nyugdtan, semmi kiabálás stb. az meg a kicsi gyerekkel jár, hogy evéskor maszatos lesz, még egy jópár hónapig sajnos ez lesz, ezt túl kell élni, ezt vedd természetesnek. ha feláll azetetőszékben, akkor mondd neki, hogy édesem ülj le, különben kiveszlek. szólj neki 2x, aztán vedd ki. ezt is meg fogja hamar tanulni. esetleg valami játékot a keze ügyébe, arról majd később le tudod szoktatni.
azt nem tudom, hogy vezesd le afeszkót--nekem hasonló volt, senki akire rábízhatnám, apja dolgozik, vagy ha nem ,akkor se segít, minden az én nyakamban...nekem sokat segített, hogy amikor aludt, én bizony leültem a gép elé netezni, annyi kikapcs nekem is jár, ha már más nem.
de nyugi, majd túllesztek rajta, és akkor egyéb gondok jönnek. mindig kötélidegek kellenek majd. :)
2 éves kislány anyukája + 12 hetes km
Köszi a jó tanácsokat!
Kedves utolsó válaszoló, én is válaszoltam az egyik kérdésedre:)Hasonló a cipőcskénk:)
Nekem az néha segít, ha megpróbálom elfogadni, hogy ez egy ilyen nap, majd a következő jobb lesz, vagy ha megkeresem az idegesség okát és a megoldást is rá, már a gondolat segít, hogy megoldottam a problémát fejben sokszor.
Egy 18 és egy 2 hónapos kisfiú anyukája
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!