Volt valaki úgy, hogy már nagyon régóta megvoltak a kedvenc nevei, amiket úgy gondolt majd a babájának ad, de végül mikor ténylegesen névválasztásra került sor, más mellett döntött?

Utolsó,ez nagyon rossz lehetett :( Pont ettől félek én is.

Emmát szeretnénk,nagyon nagyon,a közelünkben nincs egy sem,egy messzi unokatesónak a második neve csak,de az nem számít. Szóval se barátok között,se családban,sehol nincs ez a név és pont ezért félünk :) Most kezdünk próbálkozni a babával,szóval még az sem biztos,hogy kislány lesz,de akkor is...

És utolsó a család megbékélt már?

Szia!

Bár még csak holnap derül ki a kisbabánk neme! A neveket még középsulis koromban eldöntöttem! :)

Amikor először kezdtünk el a párommal beszélgetni a babavállalásról, nevekről a fiú név hallatán a párom rögtön beleszeretett a névbe és azóta az ő kedvence is igy, bármi történjen ha fiúnk lesz Dominic lesz (külföldön élünk).

A kislány név nagyon nem tetszett neki. Azon ment a vita sokáig, ma már belefáradt a vitába :) Mondtam neki, hogy ha tud olyan nevet mondani ami szebb és nem egy tucat szaladgál belőle akkor rendben. Nem tudott. Főleg, hogy neki az egyszerű "elcsépelt" nevek tetszenek! Igy abban maradtunk, hogy az ő Fanni név elképzelése marad az én Dorothymmal! Szal Dorothy Fanni lesz a kislányunk :D

Én is eldöntöttem már jó rég,ha fiam lesz Dominik lesz,ha lányom meg Léna.

Imádtam ezeket a neveket...

De persze a férjem meg kizárta ezt a két nevet és nem egyezett bele,hogy majd így nevezzük el a gyereket :-(

Kisfiúnk lett,a Kristóf nevet kapta.

Így utólag nem bánom már,ez is tetszett,de nem annyira mint az a kettő amit már iskoláskoromba kiválasztottam.

Na velünk majdnem az lett mint a 11 essel:(( Csak mi feladtuk a jó kis nevünket amit kitaláltunk:( Persze már nem bánom mert nagyon megszerettük a lányom nevét, de ugyanígy jártunk.

Voltunk olyan hülyék hogy elmondtuk ráadásul egy kifejezetten ritka névről volt szó (Délia) és nálunk a férjem unokatesója -akivel össze is jár a család és amúgy is egy kis faluban élünk-nyúlta le a nevünket, mert 3 héttel előbb megszült...én is sírtam szó szerint mikor megláttuk mi a neve a babának, a vicc az hogy előtte jópárszor leszólta a nevünket hogy milyen flancos meg túlzás stb.

Nekem lánynevem volt már kb. 13 éves korom óta, ez pedig a Sára volt. Akkor még (lassan 20 éve) nem volt ilyen sok belőle. Két fiam született, úgyhogy egyikük sem kaphatta. :)

Meg a férjem úgysem engedte volna, mert csak magyar eredetű nevek jöhettek nála szóba.

Az Emmás 12-nek: no, mi pont így jártunk, hogy beigazolódott a félelmünk. Az én kedvenc nevem az Anna már kislánykorom óta, de a férjem családjában van már, közeli rokon, szóval az elvetettük. A férjem ezért előállt az Emma névvel és én azonnal beleszerettem. A vezetéknév rövid, E kezdőbetűs, szóval az Emma tökéletes lett volna. Nem mondtuk senkinek, mégis a sors fintora, hogy fél éven belül két!!!! Emma is született a társaságban (az első Emma után megtetszett a név a másik párnak is), miközben mi még csak a babán dolgoztunk.

Rögtön nevet váltottunk magunkban, mert azt már nem akartuk, hogy mi legyünk az utánzók utánzói, mert azt ugye senki se tudta, hogy mi már az első Emma előtt kinéztük magunknak ezt a nevet. Már egészen jól megbarátkoztunk az új választott névvel is, de az Emma név elvesztését azért sajnálom....