Van még itt olyan anyuka akinek a picije a nagyágyon alszik köztük?

Kislányom élete első itthon töltött napja óta külön szobában, külön ágyban alszik (5 napos kora óta). És ez nagyon kifizetődő cselekedet, döntés volt részünkről, ezt szokta meg, nem is szeret, akar máshol, máshogy aludni. Nagyon szereti a kis kuckóját, ott alszik a legjobban. Én inkább oda-vissza mentem a szobáink között az éjszakai szopik idején, akkor sem adtam fel az elvemet. Picikém nagyon jó alvó (nemtom, emiatt-e persze), 8 hetes kora óta átalussza az éjszakát, mindannyian jól alszunk, kipihentek vagyunk, mindenkinek megvan a maga helye. Nekünk ez jött be, és a kezdetektől működik.

14:41-es vagyok, és most olvastam csak az előttem író válaszát. Abszolút egyetértek Vele, és Én is úgy gondolom, hogy úgy lehet rendesem pihenni, ha mindenkinek megvan a maga szférája, a gyereknek, és Nekem is jobb, hogy mindketten nyugodtan, a saját helyünkön tudunk pihenni. Kislányom pl. nem is tud Velem aludni. Néha próbáltam együtt aludni Vele a délutáni alvások során, de nem tud sem Ő Tőlem, sem Én Tőle aludni. Szimplán zavarjuk egymást. És, nem utolsósorban, szerintem nagyon fontos, hogy a "hitvesi ágy" csak a szülőké legyen, és Én sem a szexre gondolok, hanem arra, hogy esténként, mikor elalszik a kislányunk, Mi is be tudunk bújni a saját ágyunkba, tudunk még ott beszélgetni, TV-t nézni, egymással foglalkozni végre. Szerintem pont attól törődő és jó anya egy anya, ha kialakítja a gyermekének a saját helyét, szféráját, mert igenis jár Neki, sőt, Én kifejezetten önzőnek tartom azokat az anyukákat, akik azért tartják maguk mellett a babájukat éjjel is, mert Ők ettől jól érzik magukat. A gyereknek is jár a saját ágy, saját szoba, saját kuckó. Kislányom nagyon jól érzi magát a saját ágyában, és amikor álmos, a maga módján mindig értésemre adja, hogy Ő menni akar a saját ágyába. Mikor leteszem, mocorog picit, elhelyezkedik, és perceken belül már alszik is. Soha nem kellett altatnom. Neki az ágya egyenlő az alvással. Reggelente is vidáman, kacarászva jelzi, hogy felébredt, és ha nem is megyek be hozzá azonnal, akkor is elmotyog, elgagyog és játszik, amíg ott nem termek. Utoljára akkor sírt az ágyában, amikor pár napos/hetes korában felébredt éjjel és éhes volt. Lényeg a lényeg, a babáddal szúrsz ki, minél később szoktatod át, mert megszokja/megtanulja azt, hogy Veled alszik, és majd amikor át akarod paterolni a ágyába, nem fogja érteni, hogy most miért nem az van, ami eddig. Újra kell majd tanulnia az egészet, és igen, sok sírás árán fogod elérni, hogy átszokjon. Sok sikert hozzá!

Ismerős kisfia 10 éves, kislánya 8 éves. A mai napig egy ágyban alszanak hárman.....

Nem tudom,miért jönnek azzal egyes anyukák,h. kihasználják az együtt alvást amíg lehet."Mert ha majdd ovis lesz,már nem akar úgy sem velünk aludni"De igenis akar,és nagyon nehezen fog menni akkor is a leszoktatás.A párom lánya 5 éves.(elvált)Mi amikor megismerkedtünk a párommal,a kislány 3 éves volt.Mikor következett az apás hétvége,akkor én mentem a másik szobába aludni,mert a gyerek nem volt hajlandó aludni egyedül.3-an meg nem fértünk meg az ágyon.Mikor meguntam 6 hónap után,rávettem a gyereket,h. aludjon a saját ágyában.Nagyon nehezem akart ott maradni,duzzogott,és bizony a mai napig csak úgy alszik el,ha ott űlök melette és simogatom.Már másfél éve ennek.Hozzáteszem.,egy nagyon okos,értelmes szófogadó gyerekről van szó akivel nagyon jó a kapcsolatunk,pedig csak a "nevelő anyja" vagyok.Én a mondó vagyok,h. addig kell átszoktatni a gyereket a kiságyba,míg nem emlékszik rá.Az én "kislányom" bizony a mai napig emlegeti,h. nem aludhat e közöttünk?

Mi a helyes, mi nem helyes... Nem is értem miről beszéltek. Van egy társadalmilag elfogadott norma, meg van, amit egy anya érez. Ha azt érzi, hogy külön jó hát külön jó. Ha együtt boldogok, hát akkor sem kell kényelmesnek nevezni. Mi sem mondjuk rátok, hogy szívtelenek vagytok, vagy távolságtartóak... Ez nem erről szól.

14.23-as vagyok: nem kéne leszólni azokat, akik együtt alszanak a babájukkal, a saját kedvük miatt, mert ők nyilván azt gondolják helyesnek, és úgy vélik egy ekkora babának nem külön szférára, hanem szülői közelségre van szüksége. Aki külön altatja is végsősoron maga miatt teszi, hogy együtt lehessen nyugodtan a párjával és úgy gondolja, a gyereknek is ez a jó. Azt meg ne hozzátok fel érvnek, hogy az elvált szülő gyereke együtt alszik, mert az a gyerek lelkileg labilis és sérült abban az időszakban, az azért más helyzet, és ilyenkor a szülő is bátorítja ezt, hogy ne legyen egyedül éjjel, ha már a házastársa nincs mellette. Ami pedig a szférát illeti: a lakás más helyiségei is alkalmasak az összebújásra.