Nagyon bunkó voltam? Úgy néz ki, vérig sértettem 2 ismerősömet.
Sajnálom a dolgot, és a véleményetekre lennék kíváncsi. 1 év körüli babáinkkal járunk össze játszani. Az elejétől fogva megosztottuk egymással a tapasztalatainkat. Én az a típus vagyok, aki, hogy is mondjam, nem kifejezetten következetesen nevel. Szóval nekem nem ment a sírni hagyás, nem felvevés, aminek hónapokig "nyögtem a súlyát", de úgy érzem, mostanra már nincs gondom a babámmal. A 2 ismerősömtől mindig kaptam a letolást, hogy majd nem tudok a gyerektől mozdulni sem. (ez szerencsére nem így lett) Ők sokszor hagyták sírni a picit, tiszteletben is tartottam a döntésüket, nevelési elvüket.
A lényeg: Mikor együtt vagyunk, sokszor látják, hogy a kisfiam néha odajön hozzám, csak úgy megölel, bújik, "puszit" ad a saját kis módján. Tegnap meg azt modták nekem, hogy ők bizony már beszélték, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy ilyen a babám, mert ők néha úgy érzik, hogy nem is szereti őket a babájuk. Erre én meg azt találtam válaszolni, hogy szerintem nem a szerencsén múlik, hanem ők annyira önállónak akarták nevelni a gyermeküket, hogy esetleg a sírni hagyás az oka annak, hogy nem igénylik a babák, hogy szeretgessék őket, hiszen ilyennek akarták öket nevelni(sokáig elvannak egyedül).
Szóval sajnos hirtelen ez kijött belőlem, és ők letoltak, hogy miért mondok ilyen hülyeségeket. Vége is lett a délelőtti mókának. Megértem őket, hiszen első gyermekem, nincs tapasztalatom, de annyira felhúzták magukat ezen, hogy fel sem merem őket hívni. Szerintetek mit mondhatok nekik?
válasza:Nagyon jó anya vagy!!!
1. Amit kimondtál az ismerőseidnek - IGAZ! Ezért is fáj nekik ennyire. Nyilván, nem tudnak színt vallani sem maguk előtt, sem - pláne - előtted. Legtöbbünk ezzel így van és inkább a másikat hülyézem le, mint hogy magamnak bevallanám - hibát követtem el.
2. A fenti dologgal neked az égadta világon semmi dolgot - nem a te hibád, hogy ismerőseid elhibázottnak tekintik valamelyik lépésüket. Függetlenül attól, hogy valóban az-e vagy nem.
3. A felnőtt lét egyik ismérve, hogy vállalom a tetteim következményét és nem tolom át másra a felelősséget. A felelősségre vonás - amit tulajdonképpen te tettél a kijelentéseddel - a gyereknek fáj és elutasítja, azaz haragszik a "szülőre" (rád).
4. Ha most szabadkozol, szerintem, igazoltnak fogják érezni a haragjukat az ismerőseid.
5. A megbocsátás sem jó, mert ezzel valaki fölé helyezkedünk, nagyobbnak érezzük magunkat, ami azonban nem igaz és nem jó se ebben, se más esetben. (Konkrétan: ki mit bocsátana meg a ti esetetekben? Te az ismerőseidnek azt, hogy nem képesek szembenézni saját magukkal? Ők neked azt, hogy nem képesek szembenézni saját magukkal? Egyik sem áll, szerintem.)
6. Mivel nem várhatod el ismerőseidtől, hogy a kedvedért egyszer csak felnőtté váljanak, ezért kezeld ez ügyet úgy, hogy: megtörtént, sajnálom, pont. Új lap. Ha emlegeted az ügyet, bármilyen hangnemben, újra és újra szembesíted ismerőseidet a hibájukkal, azaz újra és újra rossz lesz nekik.
7. Ha ők akarják tisztázni a dolgot, hagyd rájuk, hallgasd meg és megint: megtörtént, sajnálom, pont. Te most felnőttként előnyben vagy és megteheted, hogy mint a valódi felnőttek a valódi gyerekekkel, nem vitatod meg a dolgot. Egyszerűen nem nyitsz vitát. Pont. Új lap.
8. Ha tovább erősködnek, egyszerűen csak hagyd őket ott. Ez a legvégső lépés, ha nem akarsz az ő szintjükön játszani. Ha mégis, akkor vállald a következményeit.
Még egyszer - jó anya vagy, igazi felnőtt. Ne add fel! És magadat se!
34N+2,5L
válasza:Nem voltál bunkó, csak véleményed volt. Hogy ez másnak nem tetszett? Van ilyen...
Az élet minket igazol, én sosem hagytam sírni a fiamat. Hurcoltam ölben, kendővel, ahogy jött. Mindenki hülyének nézett, csak a férjem meg anya állt mellettem. Most az én fiam is 1 éves, ő is odatotyog, puszit ad, megölel. Így az apját is, mert az ő ölében is sokat volt.
Nekünk is megérte!
válasza:szerintem viszont nem kellett volna ezt mondanod, még ha esetleg igazad is van.
nagyon rosszul eshetett nekik, majd kérj bocsánatot.
ez az összefüggés azonban nem biztos hogy törvényszerű.
mindegy, lényeg, hogy nekem rosszul esett volna.
válasza:Neked sem kellett volna hagynod, hogy okosodjanak. Nem azért mert ninc sugazuk, hanem mert mindenki úgy csinálja ahogy akarja.
Szerintem nem kell ezért bocsánaott kérni, mindenkinek a saját dolga a nevelés. Lehet, hogy az ő babájuk pont ilye önálló.
De az viszont nem szerencsés szerintem ha nem vagy következetes. Ebből sok gondod lehet még és a gyereknek sem olyan jó ha az van amit ő akar mindig (pl cukorkát én is állandóan ennék, de nem jó nekem). Most nem a sírni nem hagyásra gondolok.
válasza:igazad van, de nem lett volna szabad
en mégis bocsanatot kérnék, mert "lrtelmetlenul" okoztal fajdalmat, meghozza szemelyesen, hogy bocs csajok, nem lett volna szabad ilyet mondanom, klassz gyerekeink vannak, egyik sem ilyenebb, vagy olyanabb, kisemberek, imadjuk oket, es ezt erzik, barmilyen is a nevelesi modszer
amugy szomszed kismamat istenitem, de o is hagyta sirni a bebijet, a nagyobb lányat is, es semmi gond nincs a kislannyal..en kovetkezetesen felveszem, mert en nem tudnek tukorbe nezni utana, hogy hagytam sirni
(most is az olembe alkszik, 7 hos)
es akkor mi van, mennyi idei tehetjuk meg meg..
ki kell élvezni.. proballd nekik megmutatni, segiteni nekik. es a bekesseg erdekeben engedj. szívbol.
es nyugi, rendezodni fog
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!