Volt olyan aki azt gondolta, hogy ő "lányos anyuka" lesz, és nem ugy jött össze?

Szia!

Mi kislányt szerettünk volna a férjemmel már elsőre.. annyira lányos beállítottságúnak éreztem, éreztük magunkat, aztán a 4d-n kiderült, hogy bizony kisfiú.. Már elmúlt két éves és el se tudnám képzelni, hogy ne fiam legyen és teljesen bele vagyok szerelmesedve :) annyira, hogy másodjára is kisfiút szerettünk volna, na ő már kislány lesz. De várjuk nagyon, hamarosan megszületik. :)

Hidd el, el fogtok olvadni tőle akár fiú, akár lány.. és utólag nem is gondolod majd, hogy más nemű babát szerettél volna :) legalábbis nálunk így történt.

Én tipikus lányos anyukának gondoltam magam, már gyerekkorom óta mindig úgy képzeltem a jövőt, hogy nekem lányom lesz. El sem tudtam volna képzelni, hogy fiam legyen, úgy éreztem, hogy egy kisfiúval egyszerűen nem tudnék mit kezdeni.

Naná, hogy fiam lett :) Sokkolt, amikor kiderült, és pár napig teljesen magam alatt voltam, valahogy teljesen idegennek éreztem a babát a hasamban. Aztán amikor lett neve (mert ugye addig csak lánynévben gondolkodtunk), akkor már elfogadtam a dolgot, aztán miután megszületett, már kifejezetten örültem neki, hogy fiam van, most meg már el sem tudom képzelni másként és el nem cserélném a világ legaranyosabb kislányára sem :)

De egyébként én mindenkitől ehhez hasonló sztorikat hallok. Hiába képzelik el a szülők, hogy milyen nemű gyereket szeretnének, ha meglesz a baba, akkor őt fogják a világon a legjobban szeretni, és utólag már direkt örülnek neki, hogy kisfiú/kislány lett, akkor is, ha előzőleg mást vártak.

Sosem tudtam elképzelni, hogy fiam legyen. Egyáltalán, egy sem, soha.

A férjem is lányt szeretett volna mindig.

Az első terhességemnél nem éreztünk semmit, fiú lett.

Hamar átálltunk a gondolatra (pedig korábban elképzelhetetlen volt). 6,5 éves, okos nagyfiú már.

A másik terhességnél én lánynak, a férjem fiúnak érezte a babát. Ismét fiú lett. Itt nem ment a dolog olyan gördülékenyen, csalódottak voltunk, ami persze 1-2 hét alatt elmúlt. Ma már szégyellem magát a gondolatot is, imádom a fiam, aki már 11 hónapos.

A harmadik babánál mindketten lányt éreztünk eleinte, majd a férjemnél maradt ez az érzés, én váltottam fiúra. De akkor már mindkettőnknek mindegy volt, 2 fiú után belerázódtunk a fiús életbe. :)

Tegnap voltunk UH-on, ahol egyértelműen megmutatta magát. Kislány. Nagy az öröm, hisz mióta vágytunk egy kislányra, de most meg ez a gondolat furcsa és hihetetlen. :)

Bármilyen nemű lesz is a babád, hidd el, nem számít. Ugyanúgy mosolyog, ölel, mondja ki először, hogy "szeretlek, anya". Az, hogy az ingjét gombolod össze, vagy a hajába kötsz copfot, már csak lényegtelen részlet.

14 hkm