Miért nem tudom elfogadni a babámat úgy ahogy van?

Annyira egy pocsék, sz.r anyának érzem magam.

Ma 8 hónapos a lányom, második csemete. ÉS nem tudom miért,de nem egyszerű vele.

Állandóan nyafog, sír, soha semmi nem jó neki, az altatás egy rémálom, csak a kiságyban tud aludni, de ma fél órán keresztül sírt, mire elaludt, ha ringatnám feszíti magát, babakocsit utálja. Éjszaka rengetegszer kel, az etetésnél fél percre nem tud nyugton maradni, a kaját állandóan a fejére keni.

Imádom, mert nagyon nagyon szeretem, de egyszerűen enm tudom már mit csináljak vele. Most is itt bőgök,hogy lehetek ennyire pocsék anya, de vannak napok amikor sírva futnék a világ végére,mert nonstop hallgatni a nyűglődését sírását. És amikor a szomszédo még megkérdezik,hogy már megint miért sír,na akkor aztán tényleg csak futnék....