Barátnőmnek koraszülött lett a babája, nem akarja elfogadni, hogy baj van, tagad, hogy segítsek?
Barátnőmnek februárban nagyon pici súllyal 530 grammal 24. héten, született meg a babája. A kicsi él, súlyos volt az állapota, agyvérzés, fertőzések stb. A barátnőm, és a párja mintha fel sem fogná, hogy milyen élet várhat a babájukra, hogy fogyatékos lehet, mozgásszervi bajai lesznek stb. Úgy csinálnak, mintha minden rendben lenne, és 9 hónapra egészségesen született volna meg a babájuk. Hogy segítsek a barátnőmnek, hogy megértse, itt nagy munka lesz még a babával, és nagyon kell figyelnie?
25/L
Mire lennék irigy a félkilós, lélegeztetőgépen lévő szegény babájára?
Pont, hogy támaszt szeretnék nyújtani neki, és megóvni attól, hogy készületlenül érje a sokk.
Senki sem beszélt arról, hogy feltétlen fogyatékos lesz a gyereke, de valószínűleg több munka lesz vele, mint egy 9 hónapra született egészséges babánál.
Légyszíves értelmezd mielőtt hülyeségeket írsz le, vagy maradj meg a számodra elsőre és könnyen értelmezhető szituációknál.
De, pont attól félek, hogy csak kifelé mutatják, hogy minden rendben, ezt próbálják elhitetni magukkal is-nem értem, miért utasítja el a pszichológust-már az is egyfajta trauma, hogy ennyire hirtelen és gyorsan jött a baba, nem úgy szülte meg, ahogy szerette volna stb.
Lehet még egyszer megpróbálom megkérni, hogy vegye igénybe a segítséget.
Szerintem ez az ő dolguk, ne üsd bele az orrod.
Szerintem pontosan tudják mi vár rájuk, és ha akarnák, akkor megosztanák veled.
Elég nagy fájdalom és aggódás lehet ez nekik, nem kell oda még a te "okoskodásod"
Lehet, hogy a barátnőd, de ez családi dolog!
Nem kell őket semmire rávezetni.
És egyébként is, ha hazaengedik a kicsit, ha túléli egyáltalán, akkor az orvosok nyilván mondani fogják, mire van szüksége.
És addig is a icipici boldogságukat ne rontsd el!!!
Köszi
A barátnőd voltam!
Köszönöm szépen a válaszokat-mindegyiket megfontolom.
Aki teheti imádkozzon velem együtt a családért, különösen a pici kislányért.
Csak annyit írnék (mivel nagyon jókat írtak előttem) hogy én pont ilyen fajta vagyok mint a barátnőd és a férjem is ilyen. Tehát ha nekünk születne meg ilyen pici súllyal a babánk (még bent lenne a kórházban) én sem sírnék, esnék kétségbe, akadnék ki látványosan hogy hú micsoda szörnyűség ez, örülnék minden egyes napnak, átvészelt fertőzésnek,(úgy értem annak hogy túl vagyunk rajta) hinnék, bíznék és reménykednék.
Az ilyen pici babákat konkrét utasításokkal engedik haza, van csomó ápoló, neonatológus neurológus stb. akik mind el fogják mondani ha már hazaengedhető lesz hogy miket kell vele csinálni, mire képes mire nem.
Aztán otthon remélhetőleg a gyerekorvos sem hagyja annyiban a dolgokat, látja ha elmaradás van, ajánlja hogy hova vigyék tovább.
Az ilyen pici babákat szoros kontroll alatt is tartják vissza kell járni stb. ott is biztosan lesz vki aki vázolja a lehetőségeket.
Mi is olyanok vagyunk a férjemmel hogy mindenben a pozitívumot látjuk, és nem esünk össze" maximum külön otthon egymással megosztjuk az aggodalmunkat de kifelé biztos nem esünk kétségbe. Attól ha sírunk, kétségbeesünk nem lesz jobb senkinek, hogy a külvilág meg ettől azt gondolná esetleg hogy pszichológusra szorulunk mert nem vagyunk teljesen normálisak.- hát ez meg nagyon nem érdekelne:)
Én mint barátnő biztos hogy nem utalgatnék arra mi minden baja lehet (meg fogják ezt ők tudni ezer más helyről) hanem dicsérném milyen szép ügyes harcos alkat:) És reményt próbálnék adni meg pozitív hozzáállást.
Ő nem lehet barátnő, neki a szavaiból árad a rosszindulat.
Azt várta tőlünk, hogy majd neki adunk igazat, mert szerinte anyuka nem kutatgat a neten a kisbaba betegségéről...
ráadásul privátba is írt az egyik válaszadónak, aki tényleg csak az igazságot írta le.
Kérdező,miért kéne neked ebbe beleszólni? Tudod kicsit olyan érzés,mintha örülnél ennek a dolognak,és hogy te majd jól megmondod,mert baromira értesz hozzá.
Hagyd őket,hidd el tudják Ők,hogy az a kicsi baba rengeteg munka lesz,ha egyátalán túléli és kijöhet a kórházból.Valószínűleg nincs gyereked,mert különben tudnád,hogy mekkora boldogság,és milyen félelem van bennük.Nem hiányzik,hogy egy nagyokos még bele is szóljon,ha nem vennéd észere a baba élet és halál között van,én képen is törölnélek ha csak célozgatnál is arra,hogy lehet fogyatékos lesz.Ilyen "barátnő",nem kell senkinek.Ne rontsd el az örömüket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!