Van olyan aki nem totális küzdelemnek, "szenvedésnek" éli meg a kis korkülönbséggel született tesók nevelgetését?

Aki masok szerint el, az sosem lesz boldog, kedves kerdezo.

Most vagyok terhes az elsovel, de ev vegen mar probalkozni fogunk a parommal. Engem nem erdekel, hogy ki eli meg szenvedeskent, ki nem, de en igy akarom es kesz.

Attól függ, milyen a gyerekek természete, mennyire szófogadóak, mennyire hisztisek. Hiába próbálunk minél jobban nevelni, ha a gyerek nagyon akaratos. Persze vannak a tündéri gyerekek, persze, hogy velük könnyebb.

Az én gyerekeim közt 13 hónap a korkülönbség, a lányom most 22 hónapos, igazi hisztikirálynő, nagyon akaratos, felér két fiúval. Mondhatni egyedül nevelem őket, mert az apjuk mindent megenged nekik, én meg szenvedek velük, mikor egész nap velem vannak itthon. Szóval, nekem nem könnyű, én azt mondom, legalább 3-4 év legyen a két gyerek között és szerintem, az még nem olyan nagy korkülönbség.

Nálunk már úton van a következő, kicsit off, mert véleményt nem tudok mondani. A "nagy" a héten lesz 6 hónapos, nem lesz még egy éves, mikor nagytesó lesz.

Piszok nehéz lesz az első másfél év, azt mondják a "nagyok", tapasztaltak. Viszont: gépesítve van a háztartás, van internet, szórakoztató technika, játszóház, foglalkoztató körök, lehet kaját rendelni minden napra, ha kell 2 doboz cigi árán (mert mi nem dohányzunk) hetente jön takarítónő.

Ami nagyon sok időt lefoglal: az internet és a szörfözés a tv-n, viszont a való világgal kell, hogy találkozzon kicsi az ember, így kikapcsolódik pár percre.

Sajnos manapság a nagyszülők még mindig dolgoznak, ezért nehezített a dolog.

Mindenesetre 2-3 év múlva már nagyon jó lesz, együtt el fognak játszani, közös programokat lehet kitalálni, nem kell egy nagyhoz és egy picihez alkalmazkodni, ugyanazok a játékok (nálunk mindkettő fiú), barátok, érdeklődés.

Szóval én azt mondom mindent bele! Az én szülésem iszonyú volt, kb. 4 hós volt a pici, mire azt mondtam túléltem a dolgot, de akkor már újra vártam a másikat,ill. megtudtam miért vagyok olyan szörnyen fáradt.

17 hónap lett a gyerekeim között, mostmár 4,5 és 3 évesek és igazándiból mostanában kezdem érezni a kis korkülönbség előnyeit!

És ezt nem nyavalygásból mondom, mert sosem panaszkodtam ezek miatt, én vállaltam így és nem éreztem nyűgnek a két kicsit, sőt, voltak nagyon szép korszakok is ezidáig nyilván, mint ahogy nagyon nehéz korszakok is. Szerintem ez törvényszerű is. Aki azt állítja, hogy mindig minden tökéletes náluk otthon, az vagy képtelen reálisan megítélni a dolgokat, vagy szépít...

Azt gondolom, hogy minden család esete egyedi, mert sok mindentől függhet, mennyire nehéz az anyukának, pl a gyerekek habitusától, anyuka tűrő- és szervezőképességétől, hogy van-e segítsége stb. Nálunk így alakult, nehéz volt, de élveztem, és nem hiszem, hogy ha lenne választásom, akkor másképp akarnám újrakezdeni.

Szóval, kedves kérdező, ne hidd, hogy csakis rossz lehet, szerintem nem is szabad így nekikezdeni, a pozitív hozzáállás sokat segít, mint ahogy az is, ha képes leszel mindennek a humoros oldalát és az előnyeit meglátni.

Mert azért lesznek hajmeresztő helyzetek és a fáradtsággal mint tényezővel sem árt számolni. De mindez eltörpül majd jó esetben, és legkésőbb oviskorukra igazán összenőnek, legalábbis nálunk így alakult, és bár van veszekedés is, meg néha egymás gyepálása is előfordul főleg a kisebbiknél, de imádják egymást tagadhatatlanul. Összetartanak mindenáron, és én, aki egyke vagyok, csodálattal és örömmel látom, hogy nekik már most van kire számítani anyán kívül is...

Na, igen, ha úgy rendeled a kaját, meg hetente takarítónő jön, úgy persze, hogy könnyű. Ellátod a gyerekeket, aztán leülsz netezni, más dolgod nincs. Na, meg persze játszani a gyerekekkel.

Gondolom a Kérdező arra kíváncsi, hogy segítség, bejárónő és mindennapos, vagy kétnaponta főzés mellett, milyen két nagyon pici gyerekkel.

Miért csak arra lenne kíváncsi. Már bocs. Nem kell irigykedni és megint kezdeni a beszólogatást.

Nekünk egy nap híján 1 év van a gyerekek között. Most egy és két évesek. Nekem így könnyebb. Legalábbis azt gondolom.

Később eljátszanak jobban egymással és tényleg jó, hogy nem kell egyszer kicsihez, másszor nagyhoz igazodni. Kb. egyszerre fogja őket minden érdekelni.

Mondjuk nem volt gond sosem a gyerekeimmel, nem sírósak, alszanak rendesen, ki tudtam magam pihenni.