Néha nagyon ki tudok borulni! Mások is vannak ezzel így?

De kiborulok én is, de olyan értelemben hogy vele együtt sírok mert annyira sajnálom. Soha nem kiabálnék vele hiszen nem jódolgában sír, hanem mert fáj neki. Ilyenkor több ringatás, simogatás kell neki. Kenem neki dentinox-al, de ha nagyon ordít, akkor nurofen szuszpenzió. Eddig bevált.

Ne kiabálj vele, mert annál rosszabb!!! Nem is szabad, fogd vissza magad! Teljesen rád van utalva, picike még, semmit nem tud egyedül még, ha te is kiabálsz vele akkor hogy bizalommal "fordulni" hozzád? Lehet hogy nem fogja elfogadni a kaját... akármit.

Nálunk a helyzet: fogzó 10 hósom taknyos lett, folyik mindenhol. Folyton szopizna és a mellbimbóm harapdálja, mert annyira fáj az ínye és nem kap levegőt sem. Mindemellett nekem is megy fel a lázam, szarul vagyok, apa dolgozik. Végre elaludt, feljöttem Hozzátok kicsit lazítani.

NA cserélünk?? :-DD

Amúgy nincs erőm semmihez, összebújunk és várjuk a megváltást, nemhogy kiabálni:-(

Én az éjjel rákiabáltam.

Aztán meg bőgtem, mint a hülye.

Egyszerűen felkelt éjjel, és játszott.

Megpróbáltam visszaaltatni, akkor meg nekiállt hisztizni, mert nem akart aludni.

Akkor már bántam, hogy egyáltalán odamentem, de mindegy volt már... amíg játszott, legalább csöndben volt...

Aztán már nem volt jó neki a kiságyban, ki akart jönni, üvölteni kezdett.

Aztán már nem volt jó neki kézben, le akart menni játszani, már úgy is üvöltött.

Ekkor már hajnali egy óra volt, és férjemnek 4-kor kelnie kellett, mert 400 km-re volt dolga...

Én meg sík ideg lettem, mert tudtam, hogy apának aludnia kéne, nem pedig az ingyencirkuszt hallgatnia.

Hát elszakadt a cérna, és rákiabáltam, hogy ÉJSZAKA VAN, ÉJJEL NEM JÁTSZUNK, ÉJJEL ALSZUNK!

Rögtön utána meg is bántam, de hát már mindegy.

Kijöttünk a nappaliba, letettem, és elmentem megmosni hideg vízzel az arcom, hogy lehiggadjak.

Utána már nem voltam ideges.

Hajnali fél négyig nem aludt vissza.

Sajna van úgy, hogy elszakad a cérna.

Talán a tehetetlen düh miatt.