Más is ki szokott borulni?
Mintha magamat olvasnám! :)
Lányom 9 hónapos és egy igazi kis nyöszörgő-szenvedő gyerek.
Mondjuk ő még hozzátette azt is, hogy az első 6 hónapot végigordította (hasfájós volt és refluxos, napi szinten tizenórákat üvöltött, nekem ekkor már volt pár kiborulásom).
Mostanában már jobb a helyzet, de amióta mászni tud és állni akar, egyfolytában rajtam akar lógni, és semmi sem jó neki. Enni sem tudok mellette.
Ha elindul, tudom, még nehezebb lesz...
Néha fortyogok, hogy "hát én nem ezt akartam", de aztán helyreteszem magam, és próbálom az ő igényeit követni.
Nem könnyű és együtt érzek veled, és bízok benne, hogy idővel jobb lesz, mindig csak jobb!
Szerintem ez egy ilyen korszak, nem maradnak ők ilyenek mindig!
Mintha én írtam volna! :)
Nagyon ki tudok akadni, sajna kevés a türelmem. Ráadásul most pár napja különösen nyűgös az eddig nagyon jó kisbabám. Eddig eljátszott egyedül, most le sem szakad rólam, semmi nem jó neki, folyton csak sír. Meg én is... Nap végére borzasztóan le tudok amortizálódni. Ha nem lenne a férjem, már tuti a Dunának mentem volna. De amikor hazajön, akkor ő leveszi rólam a terhet, foglalkozik a kislányunkkal.
De fő az optimizmus! Egyszer csak kinövik! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!