Apuka ha megnyikkant a Picike egyből felvette es dajkálgatta. Most már csak ketten vagyunk itthon, a Papa dolgozik. A gyerekecske meg egyfolytában sír és csak akkor nyugszik meg, ha kiveszem, m ehhez van szokva. Hogy lehet ezt megváltoztatni?

Nincs semmi baj , nem rontottatok el semmit . Ha fáradt vagy akkor hagyd egy picit sírni , attól nem lesz semmi baja . Próbáld úgy csinálni a dolgod , hogy a közelébe légy . De az is lehet , hogy ha lát akkor folyton a kezedbe kívánkozik . A fiam rengeteget sírt (ilyen volt a természete)mindenki minket okolt,hogy biztos el van kényeztetve,biztos éhes , biztos tele a pelusa...semmi baja nem volt csak az első pár hónapot végibőgte,próbálj ki mindenfélét hátha valami beválik aztán csak eltellik ez a pár nap,hét... és belerázódtok . Kitartást és sok türelmet kívánok! Légy magabiztos és hidd el hogy jól csinálod!

Tévedés, nem ehhez van szokva, hanem erre van szüksége. Ha jól olvasom, akkor most 3 hetes. Őt még pátyolgatni kell, ki kell venni a kiságyból, szeretgetni kell. Nincs elkapatva, ez most jogos és természetes igénye. Úgyhogy szeresd nyugodtan, ne hagyd sírni, most még nem fog a fejedre nőni. Gratulálok a babádhoz.:-)

Én is csak azt tudom mondani amit az előttem szóló, hogy ilyenkor szüksége van rád/rátok. Azt mondják, hogy ebben a pici korban még nem lehet "elrontani" egy babát, SŐT!...most még csak akkor sírnak ha valami nincs rendben velük, és ha most nem vagy ott neki, hogy segíts rajta, vagy megvígasztald, nem alakul ki az a bizalom irántad/irántatok, hogy később szóljon majd ha baj van. Én is azzal az elmélettel voltam szülés előtt, hogy hadd sírjon a baba, mert hanem egyfolytában rajtunk lóg és nem érek el semmivel. Ez szülés után hamar megváltozott. Ha sírt mindig ölbevettük. Most 9 hetes a kisbabánk és mindannak ellenére, hogy görcsös baba, ha nincs semmi baj szépen elvan egyedül a mózeskosárba. Sokszor ha már eltelt a 3 óra sem sír, csak elkezdi mohón nyaldosni a kiskezét. Nyugodt, kiegyensúlyozott. Azt tudom tanácsolni, hogy mikor sír nyugodtan vedd ölbe. Még pár hét és meglátod lassan már nem kéri ki annyiszor magát. Türelem és kitartás. És hidd el nem csinálsz rosszul semmit. Nálunk nem lett kikapás abból, hogy ölbe volt mikor sírt és mai napig felvesszük mindig ha kéri. Még ami fontos szerintem, hogy nyugodtak legyetek mert érzi ha stresszelsz és idegesebb ő is. Jó babázást! :-)

Egy könyvet tudok ajánlani:A suttogó I.Ezt vedd kézügyedbe,nagyon sokat fog segíteni.Minden esetre többet mint amiket itt írunk,mert mindenkienk más a babája,máshogy kell kezelni,de a könyvben le vannak írva a tipusok szituációk kezelések.Sztem nagyon jó,nekem is ajánlották.

Soha ne hagyd sírni! Igazuk van akik azt írják, ez így normális. A könyv nem tudja mit mond az ösztönöd és mi jó nektek. Hagy a csudába...:) Olvass mást:)

utolsó válaszolónak üzenném,hogy nem mindenkinek monjda az ösztöne mit tegyen és én sem hiszek mindenféle írogatmányokban,de ennek a könyvnek tényleg van értelme,és nem kell minedent megfogadni-nem rosszabb mintha az itt levő válaszokat hallgatja meg az ember.nem kell mindent rögtön elítélni-amúgy te olvastad,hogy így nyilatkozol,mert nem hiszem.Akkor tudnád miről alkotsz véleményt!

Jah és még valami:A te válaszod nem túl sok mindenben ad segítséget sztem,mert gondolom ezt ő is tudta eddig,hogy ne haggya sírni.Talán valami ütősebb tippet kérne a kérdező,ami tényleg tud segíteni.

Én csak írtam egy választ, amihez jogom van. Ez az én véleményem, nyilván másét nem tudom beírni:) Olvastam elég sok részletet belőle, és nem tetszik. Ez is az ÉN véleményem. Ha könyv, akkor a Kontinuum elv vagy az Éjszakai gondoskodás. Ha nincs ösztön, de az mindenkinek van, csak a civilizáció elnyomta, mert inkább hallgatunk a védőnőre, meg mindenkire, mintsem saját magunkra és a babánkra. Egyszerű, ha sír nem jó neki, ha mosolyog jó. Nem olyan bonyolult. Mindaddíg míg sír, mindent meg kell tenni, hogy ez abbamaradjon. Ha a melléfekvéstől lesz jobb neki, ha a magárahagyástól, az az üdvözítő. (bár a magárahagyás nem jellemző megoldás)

csak ismételni tudtam volna 2 válaszolót, ezért nem tettem, csak akartam, hogy lássa a kérdező, hogy többen is ezzel értenek egyet. Mert bizonytalan... Ahogy Te is és én is. Mindenki, aki első babás, van aki még a 2.-nál is.