Mi a véleményetek az olyan anyukáról, akinek 8 napos a gyerek, de egyáltalán semmit nem hajlandó vele megcsinálni?

Én pánikbeteg is voltam, és depressziós is. Mégis elláttam a babám. Az embernek erőt kell magán vennie, és nem szabad hagyni, hogy legyőzzön minket. Ott van az a pici baba, akinek szüksége lenne az anyjára. Ezt kell mindig szem előtt tartani, nem a saját gondjainkat. Nekem sikerült és lehet pökhendi vagyok emiatt, de erősnek kell lenni.

Kedves kérdező egyébként a kérdésed hangsúly alapján nekem úgy tűnik, hogy ezt te is ellenszenvezed.?

Jó lenne, ha megértenétek, hogy a depresszió egy BETEGSÉG és nem rosszkedv, "nem akarom", "lusta vagyok" állapot!

Nagyon komoly változások vannak ilyenkor a neuroendokrin rendszerben, az agyi ingerületátvivő anyagok egyensúlya teljesen felborul. Ezért a depresszió súlyos formája (ennek szigorú orvosi kritériuma van) mindenképpen gyógyszeres kezelésre szorul!

A depresszió nem lelki eredetű szemben több más pszichiátriai kórképnél. Ezért teljesen felesleges ítélkezni, hibáztatni a beteget.

A szülés utáni depresszió is tud nagyon súlyos lenni. A legrosszabb esetben a bűncselekményig is fajulhat a kezeletlen állapot.

Az anyukáról nincsen véleményem, csak a hozzátartozókról. Mégpedig látatlanban az, hogy egyáltalán nincsenek megfelelően tájékozódva efelől a kórkép felől! Ez nagyon nagyon szomorú!

(Csak zárójelben, öreganyáink is küzdöttek bizony ezzel, nem kevésszer szaksegítség híján az őrületig jutottak, aminek "ékes" bizonyítékai a népköltészetben oly gyakran létrejött hasonló ihletésű balladák...)

Jó hír, hogy kap az anyuka segítséget, remélem rendbe jön ő is és a család is.