Lehet úgy gyereket nevelni, hogy ne szeresse soha az adott ételt vagy édességet csak azért mert te nem szeretnéd, hogy olyat egyen?

Nem tudom én magamból indulok ki, én se láttam otthon se csokit se rágót cukorkát vagy cigit mégis mindet előszeretettel vásároltam kamaszkoromban és később is táblákkal a boci csokit meg ilyenek. Na ez se jó szerintem.

ilyett én se adok nekik.

Én például nem szeretem a kakaót (nincs ellene semmi kifogásom, egyszerűen csak nem ízlik, valamiért undorítónak találom), így ő sem ivott még soha. Nem tudom, ha majd oviban vagy valahol kap, szeretni fogja-e, de talán berögzül az, hogy anyu nem szereti, akkor én sem szeretem.

Nem igazán. Mivel a gyerek egy külön ember,nem én vagyok ,más az izlése,más a személyisége.és egyszer le fog szakadni rólam,pl az ovódát is tekinthetjük egyfajta leválásnak.Attól hogy én nem szeretem a mézeskenyeret,ő még igen,vagy a kakaót.Persze sok édességet én nem adok nekik,nem szeretném,hogy rászokjanak a nassolásra,mert sajnos én tudom milyen kövérként felnőni,és mennyire nehéz lefogyni! De nem foghatom mindig a kezüket. Egy ideig én határozom meg mit ehetnék,de nem 90 éves korukig.. ez csak részben nevelés,részben viszont izlés kérdése . Arra (talán) rá lehet szoktatni őket,hogy mi az amiből keveset fogyasztunk,mértékkel ,de arra,hogy mit szeressen egy másik ember ..hát ezt kétlem.:)