ELSÜLLYEDEK! Más 10 hónapos babája is állandóan sír, ha nem az van, amit Ő akar, vagy nem tudok odarohanni hozzá állandóan?

Hát muszáj vagyok néha hagyni egy kicsit nyűglődni, mert reggelente felporszívózok, és felmosok gyorsan, addig a kiságyba szoktam berakni a játékaival, kb 10-15 perc. Néha kibírja míg végzek, de hát van hogy elunja magát, akkor ott álldogál az ágyban és óbégat, sírdogál. Próbálom szóval tartani, hogy anya mindjárt végez, stb, meg nagyrészt lát is, nem olyan nagy a lakás, de sokszor nagyon rossz érzés. Persze olyan is van, hogy abbahagyja a sírást és tovább játszik, úgyhogy ez csak panaszkodás, hogy nem az van, amit ő szeretne. Közben meg csak arra gondolok, hogy hát muszáj megcsinálnom ezeket, nem tudom addig hová tenni ha vizes a padló :(

Úgyhogy sajna van ilyen. Persze nagyrészt igyekszem hamar a "megmentésére" sietni, de nagyon fárasztó egész nap...főleg ha tényleg rossz napja van!!!

De azért jó tudni, hogy nem vagyunk egyedül :)

Hát szerintem kár általánosítani, van akinek van segítsége, van akinek nincs. És akinek van, az legyen olyan kedves ne pontozza már le, akinek nincs, mert aztán éppen nem ő tehet róla. És igenis van amikor muszáj megcsinálni valamit.

De szerintem sem lesz naponta 10 perctől semmi baja, nem attól lesz bizalomvesztése ha lesz, ugyan már...

Én aztán soha nem hagytam sírni a lányomat, és nem is fogom, de azért nem kapkodhatom fel minden percben, de ezt szerintem bárki tudja, hogy nem is életszerű...

De egyébként pont tegnap beszéltem erről édesanyámmal is, aki egyébként óvónő (túlzás nélkül állítom, hogy az ovi legjobbja, mert az ő csoportja az mindig, ami először betelik, és a szülők azzal a kikötéssel íratják be a gyereket, hogy csak Hozzá!), megkérdeztem, hogy most akkor ha ilyen van, mit csináljak, és azt mondta, hogy igen, tartsam szóval, de csináljam meg gyorsan, amit meg kell, ettől nem lesz semmi baja.

Ő is így csinált velünk, és hát ha van ember, aki imádja az anyját, hát akkor az én vagyok, bizalomvesztésről szó sincs, sőt!!!!