Kis korkülönbség - kényelmes anyukák hogy bírjátok?

Ha kényelmes típus vagy miért akarsz kis korkülönbséget?

Én nem vagyok kényelmes típus 21 hónap van a gyerekeim között de nem egy sétagalopp, bár nem lehetetlen főleg ha nyugis gyereked van/lesz és ha lejjebb tudsz adni a kényelmeden!!

Nagyon jó a kérdés, az én babám 7 hónapos és mi is most tervezzük a kistesót, ha minden összejön, akkor nekünk is 1,5-2 év lesz a korkülönbség és engem is érdekelne mások tapasztalata a témában :)

Hajrá kedves kérdező!

Hát nagyon nehéz, de a jelszó a SEGÍTSÉG. Nekem csak a férjem van ami azt jelenti, hogy sehová soha nem tudunk elmenni kettesben. A kicsi fiam rám van nőve a lányom olyan hisztis mint a fene.

Ja és mi 3 évet vártunk de jobb lett volna ha úgy csináljuk mint ahogy ti tervezitek, mert akkor már túl lennénk a kemény szíváson, vagyis egy részén. Én nem hittem el hogy ilyen gáz lesz, pedig a fiam a jó babák közé tartozik. Ma már a hajam tépve bőgtem a kimerültségtől és a segítség nélküli tehetetlenségtől. Csak 1 órát szeretnék megint emberként élni.

Bocs a panaszáradatért!

Nálam 1 újszülött, 15 hónapos, 3év 2hónapos, 6,5 éves. A két nagyobb már ovis. Mit mondjak nagy szívás. Ahogy nőnek a kicsik annál nehezebb, mert ugye nem tudsz nap közben pihenni, az éjszakák meg olyanok amilyenek (2óránként tuti kelni kell valamelyikhez). Az egyik járni tanul, esik-kel, rengeteg foglalkozást igényel, hogy ne essen vissza, a másikat meg állandóan etetni, altatni. (picit látod, hogy éppen leránt valamit, miközben mozdulni sem tudsz, mert a másik a cicin éppen bealudt. :)

2-vel már 2x is meg fogod gondolni, hogy elindulj e bárhová, még a közeli boltba is. Kozmetikushoz, fodrászhoz, gyakorlatilag bárhova nélkülük eljutni külön kihívás. Rengeteg mindenről le kell, hogy mondj, de cserébe meg nagyon összenőnek, és remekül eljátszanak majd (és veszekednek) együtt. Szerintem csak biztos alapokra szabad bevállalni a kis korkülönbséget, mert kemény ügy.

Én kényelmes is vagyok, meg azt is szeretem ha rend és tisztaság van körülöttem, és csak akkor érzem jól magam a bőrömben ha rendezetten nézek ki... Így aztán én rendesen ki lettem penderítve a komfortzónámból egy 19 és egy 4hónapossal...

Még csak 4hónapja tart ez az új helyzet, hát mitagadás; szoknom kell még. Nekem például az a legnehezebben elfogadható, hogy nem tudok annyi időt egyedül tölteni, mint amennyire igazán szükségem lenne. Én egyedül tudok a legjobban feltöltődni, de két kicsi mellől ez már tényleg nem egyszerű. Egyet még csak rábízok a nagyira néhány órára, de mindkettőjüket csak akkor tudom "lepasszolni", ha a férjem itthon van és vigyáz rájuk. Ilyenkor mondjuk bevásárolok, bámészkodok vagy ilyesmi.

A hétköznapokról meg csak annyit, hogy kevés a 24óra, ha mindent jól akarsz csinálni. Semmi extrára nem kell gondolni, de azért kaja, tiszta ruha mindennap legyen, mindennap legalább 1óra séta.. Úgy mennek el a napok, hogy csak kapkodom a fejem..

Mindezek ellenére én kis korkülönbség-párti vagyok, még ha nekünk anyukáknak nem is ez a legkönnyebb, a gyerkőcöknek azért nagyon jó!