Hogy mondjuk meg a nagyszülőknek, hogy nem kell minden nap kétszer-háromszor látogatóba jönni az unokájukhoz?
A kórházból hazatérve még jól esett a segítség, mert a gátfájástól felkelni is nehezemre esett, begyulladtak a melleim, tényleg jól jött, hogy itt voltak. De most már szeretnék egy kis magánéletet is. Mindkét részről első unoka, és ha mindkét részről a napi látogatásokat nézzük, sajnos összejön, hogy mindig van itt valaki. És akkor a tesókról még nem is szólva, pedig már a babalátogató rokonok is ott sorakoznak az ajtóban. Olyanok is, akiknek amúgy eszükbe sem jutunk soha.
A leginkább azt nem szeretem, ha az esti fürdetést és altatást is megvárják a nagyik. Szerintem az apa és anya dolga, és kiváltsága. Vagy rosszul gondolom?
Nem hiszem, hogy rosszul gondolod, pedig én néha szóltam, hogy a fürdetésre jöjjenek látogatni, mert nagyon cukin pancsol a babám. De ez a te családod, így ti állítjátok fel a szabályokat - ha a fürdetés a ti kiváltságotok, akkor ezt kutya kötelessége mindenkinek elfogadni.
De tudni kell nemet mondani - márpedig remélem, mielőtt jönnek a vendégek, megkérdezik, jöhetnek-e. Szerintem lehet azt mondani, hogy kérlek titeket, még ne, vagy hogy szívesen várunk titeket két hét múlva. És szépen beosztani őket, ahogy nektek jó.
A nagyszülők nehezebb eset, de én mindenkivel leülnék - a férjemmel együtt, megköszönném, hogy ennyit segítettek, hogy így szeretik az unokájukat, mert ez nagyon jó érzés, és megkérném őket, hogy most hagyjanak titeket összerázódni, családként élni. Szívesen látjátok őket továbbra is, de ne ennyire sűrűn.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!