Anyukák! Megszóltak már titeket valamiért gyerekneveléssel kapcsolatban? Adtak már kéretlenül tanácsot, és mondták hogy ezt meg ezt nem jól csinálod? Mik voltak azok?

Szerintem ilyet mindenki kap dögivel. Rokon, ismerős, ismeretlen, bárki, bármiben. Más mindig jobban tudja, mi a jó a te gyerekednek. ;)

Én kötődően nevelek, évekig szoptatok, hordozok, családi ágyazunk... mind jó kritika-téma.

A következőkért kaptam már beszólást:

- levetettem a baba köldökzsinórvérét

- drága a babakocsink

- nem veszek használtan semmit a babának

- miért akarok én 4 hónapos gyerekkel bármilyen programot

- miért akarom, hogy a 4 hónapos gyerekem ne csak velem és az apjával legyen el jól - nem kell még máshoz szoktatni

- miért csak velem és az apjával van a gyerek - szoktatni kellene máshoz is

- kisbabák esetében a cukorellenességem miatt (cukorbeteg vagyok)

- túlparázom a hozzátáplálást (ételallergiáim vannak)

- későn szültem (32 évesen, 6 évet vártunk rá)

- miért tápszeres a babám, holott mindenki tud szoptatni, aki akar

- igaz, hogy a gyerekem mindent tud, amit a kora alapján kell, de el kellene vinnem neurológiára, meg Dévényeshez, mert az Ő gyerekük ezt sokkal hamarabb tudta (pl. fej felemelése hason stb.)

Most hirtelen ennyi jutott az eszembe. Azt még hozzátenném, hogy ezt mind itt, ezen az oldalon kaptam általam feltett kérdésre, vagy kommentre.

Gyermekeim száma és a kis korkülönbségek mistt (lépten - nyomon)

6 év alatt 5 gyerekünk született, 6. babámat várom

Nekem az álltalános az idősebb rokonoktól és az anyósomtól, hogy a gyerek vagy túl van öltöztetve, vagy pont ellenkezőleg. Mindegy m,i de sosem jó:) főleg az anyósomnál a kisbaba nadrág verte ki a biztosítékot. Nem tudtam vele megértetni, hogy kifeszítette magát a kisbabám, ha a rugdalózot akartam rá tenni így egyszerűbb volt nadrágot venni. Mivel ritkán találkozunk így nem igazán foglalkoztam vele. Mielőtt jöttek volna azért vagy 5x átöltöztettem és volt rajtam egy pánik, hogy vajon megfelel-e majd neki. A mai napig ugyan az az első szava szóval már másfél év alatt hozzá szoktam. Aztán tejpépet adott a gyerekemnek amíg én az alatt az egyetlen alkalommal oda voltam papírokat intézni és ő és a párom vigyáztak a kicsire. Tejallergiás lett... De hiába mondtam, hogy mivel több családtagom is életveszélyesen allergiás a tejre és én ezért nem adok neki még ő 4 hónaposan hozta magával és sutyiba megetette vele, pedig előtte megkérdezte néhány nappal telefonon és határozottan nem-et mondtam és indokoltam. Szóval ő ezt is jobban tudta. Persze sosem beszéltem tiszteletlenül vele, és mivel a kislányom imádja így én is örülök a találkozásoknak, de azért a fél szememet rajta tartom:)

Én is fiatalon szültem és befejeztem mellette az egyetemet. Ott az utolsó évemet végeztem így amikor elég rossz érzés volt ahogyan a csoporttársaim beszéltek hozzám. Persze nem akartak megbántani csak nekem nagyon furcsa volt az a gyerekes viselkedés. Én egyébként sem nagyon barátkoztam, tanultam, babáztam... kitöltötte a napjaimat. 21 évesen szültem és házasság és gyerekvállalás előtt az első egyetemi évemben sokat buliztam. Mindig viseltem műkörmöt, műszempillát, rengeteget szoliztam és szépen lassan a baba mellett is visszazökkentem a saját bőrömbe. Ez nem jelent sok időt havi egyszer másfél óra a körmöm, 1 óra havonta a szempilla és van egy álló szoláriumom már elég régóta amit még egy karácsonyra kaptam. Tehát tényleg minimális időt foglalkozok magammal. Nem az van, hogy szalonokba járnék fél napokat el meg hasonló. Viszont az egyik fiú csoporttársam aki még első éves koromban látott utóljára egyből elkezdte ecsetelni, hogy ,,én semmit nem változtam" meg hogy biztos most is a discókban riszálok meg hasonló. Pedig soha nem viselkedtem igazán kihívóan és a szavaiban meg a tekintetében olyan lekezelő szándékot láttam. Olyan érzésem volt mintha egyenesen azt mondaná, hogy ,,el bírom képzelni milyen anya lehetsz, biztos csak magaddal törődsz".... Azóta sem otthonkásodtam el, de valahogy én kissé antiszociális lettem azok után. Valahogy úgy voltam vele, hogy nem érdekel az emberek véleménye. Az ölemben a babámmal integráltam itthon miközben más tv-zett és nem tartottam igazságosnak, hogy egy nehéz időszakomban azért mert mások előtt nem mtattam mennyire ki vagyok merülve még ,,megszólnak". Én is kapom azért is, mert a lányommal alszok, mert soha nem volt még, hogy a férjemen és rajtam kívül más vigyázott volna a lányunkra, hogy túl engedékenyek vagyunk ( egy babával??? Na és ha valamit tönkretesz??? Amíg kárt nem tesz magában addig én nem csapok a kezére és nem ordítok vele meg nem borulok ki. Minden más rajta kívül pótolható!). Ja és egyszer én voltam a fekete bárány, mert nem engedtem hogy a négykézlábas kisbabám akkor a dédi tele tyúkszaros kertjében négykézlábazzon, miután frissen bekergette a tyúkokat a helyükre...Ja és most hülyének vagyok nézve, mert kistestvért szeretnék, mert ,,túl kicsi lesz" a korkülönbség. És, hogy nem fogom majd bírni. Nem értem. Saját házunk van, 2 kocsink, spórolt pénzünk, befektetésünk , stabil jövedelmünk egyikünknek sincs fix munkaideje és helye akár éjszaka is dolgozhatunk néhány órát a gépnél. Abszolút együtt vagyunk 24 órában és nem egyedül nevelem a gyerekemet. Nem értem 2 felnőttnek ez miért jelentene gondot. De persze, ha megemlítem egyből fancsali sajnálkozó tekintetekbe botlok kikerekedett szemekkel, mert hogy ugyebár még nem vagyok 23-sem. Azt hiszem ennyi:)