Van olyan anyuka itt akinek a kicsije még ma is vele/rajta alszik el?

Nem tudom, valahogyan egyre nő bennem a feszültség az írásod olvasása közben. Borzasztóan kioktatónak és ellentmondást ne tűrőnek tűnik, miközben pedig csak szakirodalmakból idézgetsz sorokat, kiollózva az általad logikusnak vélt gondolatmenetben. Eközben meg nem figyelsz arra, amit a másik ember ír, amit én szeretnék jelezni, elmondani. Erre példa, hogy én bizonyosan nem órákig, napokig történő szándékos siratásról beszélek.

Bizonyára nagyon olvasott nő lehetsz, ami jó, azonban hiányzik belőled az a spontaneitás, ami minden édesanyában ösztönös, mert ő ismeri a gyermekét, ő tudja, hogy a gyermeke mennyit bír el. Nagyon jó a szakirodalom, de én úgy gondolom és tapasztalatom, hogy könyvből és tudományból nem lehet gyereket nevelni, mert ez egy olyanfajta görcsösséghez vezet, ami gátolja pontosan azt a spontaneitást, azt a természetességet, ami a nevelést a gyerekkel való kapcsolatot életszerűvé teszi.

Szakirodalomból én most egyet ajánlanék neked, dr Selye Jánosnak a stresszelméletét. Ez egy teljesen alap, de egy picit talán sikerül belőle megértened, hogy mi ez az egész folyamat és egyáltalán nem annyira káros, mint amennyire hiszed.

[link]

Ez itt csak kivonat, amit linkelek.

Én tényleg szeretném ezt a beszélgetést lezárni és kívánok a továbbiakban is szép anyaságot, szeretetteli kapcsolatot a gyermekeddel, gyermekiddel. És azt is kívánom, hogy egy picit merj spontánabb lenni, nem mindent észből megoldani és mérlegelni.

Spontán vagyok, hidd el:).

Én sem a szakirodalommal kezdtem ezt a hsz.- sorozatot:).

Sajnos azt látom, hogy pont az ilyen módszerek, "mindenkire érvényes" tréningek bizonytalanítják el azokat az anyukákat, akik megpróbálnának az ösztöneikre hallgatni. ÉS a magabiztosság visszanyeréséhez jó lehet, ha ismerjük a gyerek működését:), vagy jó lehet, ha olvasunk olyat, ami megerősít bennünket:).

KÖszönöm, hogy kulturált hangnemben tudtunk vitázni, és hogy nem hangzott el az "ősanya" kifejezés:)!

Még annyit, hogy ismerni a gyermek működését általánosságban mind testi és lelki értelemben nagyon sok év tanulással érhető el és nem egy két könyv elolvasása után. Az elméleti tanulásra jön még rá a sok év tapasztalat. Előnyben vannak azok az anyák, akik a munkájuk során gyermekekkel dolgoznak.

A suttógó könyvet speciel nem olvastam és nem is áll szándékomban, mert nem érdekelnek az amerikai tucat irodalmak. Pontosan azért nem, amit te is írtál, hogy nincsen minden gyermekre érvényes szabály.

Az én gyermekemnél azonban bejött a pár perc magára hagyás, (max 5 perc volt!) ami alatt egyáltalán nem üvöltött torka szakadtából, csak forgolódott, próbált elaludni. Egy kis nyöszizést én nem tartottam nála akkora stressznek, hogy emiatt lelkileg megviselt lett volna. (nem is volt az:) Viszont nagyon hamar elaludt az ágyában, semmilyen "tréningnek" nem kellett alávetni.

Érdekes módon most már 1 évesen el lehet menni mellőle, addig apa vigyáz rá és mosolyogva fogad, amikor visszamegyek, mert megtanulta, hogy anya mindig visszajön!

Ezt csak azért írom le, hogy hogy nem lesz attól baja, hogy 7-8 hónaposan lassan elkezded beszoktatni az ágyába. Persze figyelmesen és gyengéden kell ezt tenni. Annak, ha anya egy-két percre kimegy, majd visszajön, van tanító szerepe is. Pontosan a szeparációs szorongás időszakában lehet segítség is. A "kukucs" játékkal is sokat lehet segíteni.

"Az én gyermekemnél azonban bejött a pár perc magára hagyás, (max 5 perc volt!) ami alatt egyáltalán nem üvöltött torka szakadtából, csak forgolódott, próbált elaludni. Egy kis nyöszizést én nem tartottam nála akkora stressznek, hogy emiatt lelkileg megviselt lett volna".

Az azért egész más, hogy hagyod elcsendesedni, mint hogy láthatóan feszült, félő, állapotában magára hagyod:)! Én sem szeretem ha csitítgatnak, de azt igen, hogy ah szükségem van rá, akkor mellettem legyen az, aki a támaszom:).

NEM az a baj amikor a gyerek _nincs szüksége_, és nem vagyunk vele(nem kell a popójában lenni ha kell, ha nem, azt nem mondta senki). Hanem az, amikor _szüksége van_ és nem reagálunk rá.