Hogyan kezelitek azt ha a babátok mindent eldobál, a tűrőképességeteket vizsgálva? Elrakjátok, visszaadjátok, vagy otthagyjátok?

Amikor még kicsik voltak, egyszer visszaadtam neki, többször nem. Akkor sem, ha sírt érte.

Hamar leszokott a dobálásról.

Attól függ, mennyi idős a kicsi.

Az én lányom pl. 2 éves, ha valami miatt mérges lesz, néha még Ő is eldobja, ami a keze ügyébe kerül. Olyankor kicsit elteszem azt a játékot.

De még Ő sem beszél igazán jól, nem tudja magát hogy kifejezni.

De a játék eltevés szerintem kisebbeknél nem működik, hiszen Ő még nem tudja, hogy mi, miért történik. Náluk inkább a magyarázat(ezt nem szabad mert ...)szükséges. Tudom hogy nehéz az 1000. ilyen eset után, de sajnos egyenlőre ennyit lehet tenni.

Tényleg nagy kérdés haýn éves a gyerek.

Mikor kicsik kb 10 hós kor körül jönnek rá hogy ha elengedi leeseik, és ezt gyakorolja rendesen. ekkor mindig vissza adtam és együtt csodálkoztunk hogy milyen szuperül leeseik. aztán ez elmaradt.

ha dühböl dob el egy játékot akkor mondom neki hogy csinálja csak az azért van, a dühöt le kell vezetni nem szabad hogy benne maradjon, ezért nem lesz aggresszív, így anyát pl nem ütheti meg de a játékát dühböl dobálhatja.

ha direkt dobja le 2 évesem akkor 1x szolok, ha még egyszer elöfordul akkor elveszem. és rögtön el is veszem ahogy elöfordul megint. pl imád az pulton ülni és fözésben segíteni, és ekkor jön ha már unja elkezd mindent lefel dobálni. abban a pillanatban teszem le, ha vissza akar jönni akkor elöbb felszed mindent majd vissza jöhet.

Azért mert 1 éves gyerek és valószínü túl sok játék van elötte.

gyermekeknél mindig is fontos hogy csak néhány játék legyen elötte mindig.

de 1 évesen imádnak pakolni, rakodni, ez nem csoda, ki-be mindenböl mindenhova. érdemes pár üres dobozt eléadni és azokba pakolhat rakodhat. de én a konyhába is adtam lányomnak egy fiókot amiben a szivacsok voltak azokat rakodhatta ezerrel.

1 évesen ez teljesen természetes és a kísérletezés része.

Nekem 3 gyerekem van, az idegességből elhajingált romboló szándékkal eldobált dolgok még majd később jönnek. Akkor van az amit előttem írtak hogy elteszem és kész. Sír érte az lehet de megjegyzi hogy ennek ez a következménye.

Az 1 éves legkisebbemen látszik hogy ez pusztán a dologk tulajdonságainak kifürkészése ő is mindent kipakol átpakol innen oda onnan ide, dobálózik jó messzire stb. Nehéz és nagy dolgokat is (pl. sütifaló bödön aki ismeri tudja hogy vagy 1-1.5 kiló egy olyan! )úgyhogy amikor eljön ez az időszak akkor a nagyobb nehezebb játékokat szépen elcsomagolom és az összes többit sem hagyom hogy mindet kiszórja kipakolja hanem kisebb dobozokba rendezem a játékokat így számára is izgi mert nem mindig ugyanaz van benne meg nekem is könnyebb hogy csak egy doboznyit kell elrakodjak.

Ezen túl pedig ez az időszak erről szól, azt nem várhatom el tőle hogy üljön kezében egy csörgővel és nézzen kifelé a fejéből mint a jó gyerek:))

Vettünk gumilabdákat puha labdánk is van pár, nagy élvezettel dobálja. Értékes dolgokat meg (telefon távirányító stb.) nem hagyok elérhető helyen tanulva a nagyobbak viselkedéséből. ( a nagyobb gyerekeim 5 és 3.5 évesek szóval annyira az se volt messze mikor ők voltak kicsik).

Miért lenne baj? Sajnos vannak olyan szülők, akik presztizskérdést csinálnak abból, hogy soha ne legyen az, amit a gyerek szeretne, hanem mindig csak az, amit ők, de szerinted milyen felnőtt lesz egy olyan gyerekből, aki azt tapasztalta, hogy semmit nem engednek meg neki, ami minimális kényelmetlenséget okoz a szülőjének?

Az 1 évesek túlnyomó többsége dobál és pakol. Így szerez tapasztalatokat a világról, amit igenis hagyni kell. Természetesen ne a porcelán vázát dobálja, és ne Apa szerszámos ládáját pakolja ki, de miért ne pakolhatná ki a játékait a dobozból? És miért ne dobálhatna egy puha plüssfigurát, ha nem ver le vele semmit? Azért, mert a felnőttek ezt nem szokták? Oké, de ő még egy kisgyerek. :)