Anyukák! Akik állítjátok, hogy viszonylag korán,4-6 hónapos kortól, NEM LÉTEZIK hiszti, ti találkoztatok már olyan babával, aki erre rácáfolt? Miért állítjátok váltig, hogy ilyen nincs?!

Még tegnap olvastam a kérdésedet, akkor először kicsit fel is idegesítettem magam rajta, mivel túl sok itt mostanában a hisztis újszülöttekről szóló kérdés, aztán eszembe jutott, hogy az én fiam is ilyen volt.

Hogy ez most hiszti-e vagy nem, az azon múlik, ki mit hív annak. Az nyilván nem megoldás, hogy amíg nem beszél, addig nem teljesíted semmi kívánságát, mivel ő még csak sírással tudja jelezni, ha valamit szeretne, de tudom, hogy van olyan, hogy akármit csinálsz, üvölt.

A én kisfiam sírt a babakocsiban, a háti hordozóban, az autóban, a karomban, a földön. Mindenhol. Később olvastam, hogy sajnos vannak ilyen boldogtalanabb, nyűgösebb babák, ez temperamentum, nem tudsz vele mit csinálni, egy jó darabig nem fogod tudni leszoktatni róla, mert ez nem tudatos, nem azért csinálja, hogy Téged idegesítsen.

Az enyém most 2,5 éves, és hát mit mondjak, továbbra sem egyszerű eset. Most már el tudja magát foglalni, nem nyűglődik egész nap, sokat segít az is, hogy szépen beszél, el tudja mondani, mit szeretne. De ha hiszti van, az kegyetlen. "Anya, kérek joghurtot!" "Tessék, kisfiam" "De nem kell joghurt, nem kell, NEM KELL!!!" - és fél órás, hörgős, öklendezős hiszti következik.

Ettől persze még egy tündéri, aranyos kisfiú, mindig bújik, autómániás, egy mosolyával le tud venni a lábáról. De a természete az ilyen. Szóval én csak kitartást tudok kívánni, ettől még eszméletlenül szerethetőek.

Másél éves kor körül jelenik meg legtöbbször a hisztinek nevezett jelenség. Nagyon fontos azonban tudni, hogy az ekkora gyerekeknek is éretlen még az idegrendszere, agya, nem tudják kontrollálni az érzelmeiket, dühkitöréseiket, mert az ún. "hüllőagyuk"(alapvető szüksgletekért felelő, túlélést biztosító rendszer) lép ilyenkor működésbe és veszi át a hatalmat.

Ilyenkor tehát még nem a hagyományos értelemben vett manipulatív hisztit látjuk, hanem az érzelmek elhatalmasodásából, tehetetlenségből fakadó kétségbeesést:).

Szóval ha hisztinek nem hívhatjuk akkor hívjuk inkább érzelmi kitörésnek és azt majd a másik anyukák is "elfogadják"!

De ne érdekeljen senki véleménye,itt egy szó jelentésén vitatkoznak de szerintem nem ez a lényeg!bízz magadban,az ösztöneidben,légy szeretettel a pici felé és hidd el bár most még nehéz, később hálás lesz érte a kisfiad:)