1 éves kislányomat gátolom ezzel az önálló járásban?

Nem gátolod.

Viszont jobb, ha megtanul esni most, amikor még csak "tipeg", mert ha majd szalad, akkor nem tudod mindig elkapni, és ha akkor esik először, akkor rosszabbul járhat, mint ha most esik néhányszor kisebb lendületből...

S mindig képes is vagy elkapni?

Én sem akartam, hogy állandóan szanaszét törje magát, de képtelenség volt állandóan elkapni. Így azért esett annyit amennyit "kell".

Szerintem még a te lányod is fog bőven esni, és azért ne féltsd azon. Mert bár nem gumiból vannak, de majdnem, csak sokkal cukibbak. :)

Én nem kapkodnék utána állandóan.

Persze hogy sír, lehet, nem is fáj neki annyira, mi9nt ahogy gondolod, csak megijedt.

De meg kell tanulnia esni és az sem jó, ha megszokja, hogy bármikor ott vagy a s*ggében (már bocsi).

*ne féltsd agyon

bocs elírtam

Nem hiszem hogy gátolod!:) Szerintem a legtöbb anyuka ilyen,én is mindig "elkaptam",de azért esett párszor.

Mégis alig 11hónaposan önállóan már járt!:)

Hát szerintem lesz olyan alkalom, amikor bármilyen ügyes akarsz lenni, nem fogod tudni elkapni.

De amúgy sem kell állandóan a nyomában lenni. Egyszerűen ez egy folyamat, amin át kell esnie. A veszélyeket és a korlátait is meg kell ismerni, hogy értelmesen felnőjön.

Persze minden anya próbálja megóvni a saját gyerekét, de nem kell rágörcsölni, és az összes apró mozdulatát kontrollálni.

Szerintem nem gátolod, de nem árt, ha egyszer-kétszer picit odabucizza a fejét valamihez, hogy megtanulja koordinálni a mozgását, hogy a nagyobb baleseteket majd elkerülje. Nem állhatsz mindig mögötte.

Amúgy néha a nem segítés hatásosabb, mint az, ha pátyolgatjuk. Amikor a nagyobb gyerekemet görkorizni tanítottam először, majdnem egy órája szenvedtünk a téren. Ott álltam, fogtam, jaj nyuszika így meg úgy. Hazaért a férjem, mondta hogy mit szórakozok, engedjem el a gyereket, menjen. Mondtam, hogy nem úgy van az, majd én tartom, fogom, vigyázok, hogy az amúgy bukósisakba és mindenféle védőfelszerelésbe beöltözött lányom el ne essen. Fel kellett szaladnom egy kardigánért, 5 perc volt az egész, mire visszaértem a gyerek egyedül ment. Apuka közölte a gyerekkel, hogy "na gyerünk, menjél"...

Bicajozni is így tanította. Igaz, első három alkalommal borult a gyerek a járda melletti füves részre, de utána már tudott menni.