Előre is elnézést, akinek nem inge. Miért van az hogy úgy csinálnak az anyukák mint akik fogyatékosak? Ott küszködik a másik és nem segítenek?

mert sajnos vannak ilyenek én segitek mindig mert tudom milyen érzés illetve engem az háborit fel hogy kezembe egy csomag 20 hets terhes vagyok a másik kezembe a 2 éves lányom és ababakocsi de senki nem segitene felszállni a buszra és leszálni!!!! se férfiak se nök nagyon nagyon ritka akkor is nyugdijas.

Multkor rosszul lettem a buszon tömve volt a busz iskolásokka gyerekkel lent álltam a buszon senki át nem adta a helyét majd közöltem egy csajjal vagy az öledbe hányok és végre átadod a helyed vagy felálssz anélkül is !! szánalmasak az emberek ilyen téren

ne nyávogj,tedd a kicsit kenguruba. te vállaltad a 2 gyereket,miért kéne ugrania bárkinek is? amúgy meg ovis gyereknek már tudni kell: öltözni,vetkőzni,mosakodni,fogat mosni,egyedül enni,inni,wc-t használni

szóval ne másra mutogass

Meg se kellene kérdezni!!!!!!!!!

második vagyok

Én mindig segítek másnak (nem nagyzolni akarok), de sajna az emberek többsége ilyen. Valahogy kevésbé érzik nyomorúságosnak a saját szánni való létüket, ha más kínját elnézik :(

Nekem sokszor segítenek, de volt olyan, hogy séta közben úgy felbillent a babakocsi (köszönjük, kedves pesti járdák), hogy a bizt öv tartotta a Babát, én az egyik kezemmel őt fogtam, a másikkal a nagy batár kocsit próbáltam visszabillenteni az egyensúlyába, mögöttem meg a kocsiból ki nem szállt volna a sofőr, hogy segítsen. Járt a motor -> ment a klíma, nehogy már kiszálljon a 35 fokba a jó hűvös kiskukikompenzáló terepjáróból... Mindegy, megoldottam, nem volt semmi gond, de azért megtapsoltam, miután rendbe szedtük magunkat. És mikor hátrafordultam, egyből a szemébe néztem, szóval végignézte a szitut.

Ó de ismerős :)) nekem egy 2.5 éves rosszaságom van meg egy 10 hónaposom és az 5 éves nagyért járunk az oviba.

Én is azt választottam hogy mivel a babakocsit nem akarom felvinni ezért gyorsan meitaiban magamra kötöm a legkisebbet (így is épp elég a 2.5 évest visszahalászni a kis wc-ből meg a csop.szobából meg a kis szekrényekből (mert iszonyúan érdekli minden)

Amikor véletlen nem volt nálam a meitai akkor meg egyszerűen kezébe nyomtam a picit valakinek szerencsére barátságos baba egészen pici korától jól elvan másnál is, nem kezd sírni, sőt. Sose volt olyan hogy ne mosolyogva örömmel fogták volna meg. Azért kevés olyan anyuka van akit egy aranyos csecsemő ne bűvölne el.

Amúgy találkoztam már olyan anyukával is akinek akartak VOLNA segíteni de ő köszönte és nem kérte.

Úgyhogy sose tudni mi a jó.

Én úgy gondolom, hogy egy embernek elsősorban magának kell gondoskodni egy probléma megoldásáról. Ha a kicsivel mész a nagyért, úgy kel alakítani a dolgokat, hogy mindkettőre tudj figyelni.

A kenguru jó megoldás. Nálunk is így jönnek anyukák.

Ettől függetlenül én fel szoktam ajánlani a segítségem, ha látom, hogy valaki nagyon nem boldogul, de 99%-ban visszautasítanak, mert nekik már minden mozdulat a kezükben van, tudják, hogy mit csinálnak. Pont tegnap jártam így.

"Ma a kicsit vittem a dokihoz. Ráhúztam az overallt ordít persze, a babakocsi előkéjét próbálom félkézzel kipattintani persze nem sikerült. "

Bocs, de ez itt csak EGY gyerek. Nekem ikreim vannak. Sosem kértem segítséget ilyen piti dolgokhoz. Pedig mi is jártunk orvoshoz, és öltöztetni is kellett Őket, később 2 felé rohangáltak, egyszerre sírtak ...stb.

Legyen olyan babakocsid, amit könnyű kezelni, és vegyél egy kengurut.