Nagyon ciki, ha én nem tudok ömlengeni más gyermekéért?
Ezt úgy értem, hogy ha megyünk a gyermekemmel valahova és találkozunk szintén gyermekes ismerősökkel,ők állandóan ajnározzák a fiamat,gügyögnek neki,agyon dicsérik,stb (NEM FELVÁGÁSBÓL ÍRTAM EZEKET LE!).Én is természetesen örülök a mások gyerkőcének és jó szóval illetem,de bizonyos kereteken belül.Nem szeretném ha ez ki lenne sarkítva,de én valahogy nem tudok olyan "lelkes" lenni a másik babájával.
Úgy vagyok vele,hogy ez már olyan privát dolog,nem kell a másik gyermekének a "szájába mászni" és agyon ajnározni,azt nyilván megteszik otthon a szülők,rokonok.
Ez elfogadható hozzáállás?
Ismételten hangsúlyozom,hogy nem pökhendiségből és nemtörődömségből vagyok ezzel így,csak nekem ez már túl sok.
Nem akarom,hogy azt higgyék az ismerősök,barátok,hogy nem érdekel az ő gyermekük,mert nem így van.Szeretem őket,de nem tudok olyan lelkes lenni más gyermekével,mint a sajátommal.
válasza:
válasza: válasza:Ugyan így vagyok én is,nem tudok más gyerekével "mit kezdeni" kb.7-8 éves kor alatt,pláne nem egy kisbabával,akivel még értekezni sem lehet.Bevallom,nem is nagyon bírom a gyerekeket,pont emiatt.Nem látok bennük szépet,-egy két kivételtől eltekintve-,és érdekeset,és aranyosnak sem látom őket.
Teljes mértékben hidegen hagynak,ha pár percnél többet hagynak velük egyedül,még le is blokkolok,mert mit kezdjek velük?Pedig nekem is van egy fiam,de az teljesen más tészta.
Még a testvérem,rokonaim gyerekei sem tudnak "megmozgatni".
Vállalom,hogy ilyen vagyok,őszintén bevallom.Szerintem az emberek nem egyformák,nő és nő között oltári nagy különbség van,nincs mindenkibe belekódolva a gyerekek iránti rajongás,és a hozzáértő ütyülüpütyülü.Más pl. a kutyákat nem szereti,sőt utálja.
De miért is kéne mindenkinek ugyanazt szeretni?Nincs olyan dolog a világon-legyen az bármi,vagy bárki is-,amit vagy akit mindenki egyformán szeret.
Mondjuk én úgy nőttem fel,hogy egy gyerek sem volt a közelemben,míg a sajátom meg nem érkezett,de kicsi koromban a babákat is utáltam,egy volt nekem,de azt sem szerettem igazán.
Ehhez képest szerintem te,és az eddig válaszolók több fokkal jobbak,mint én.
Ne aggódj!
válasza:Ez már bennem is megfogalmazódott. Én is azt tapsztalom, hogy az én babámat ajnározzák. Tudja is magát szeretteni az tuti. Főleg mikor villantja a fogait. nekem meg szinte nehezemre esik, hogy más babáját megdicsérjem.
Én most azt szürtem le, hogy sok a szinész! Ha ennyien ugyanígy érzünk és mégis ajnározzák a gyerekünket!
Ismételten KÖSZÖNÖM hozzászólásaitok! :)
Tényleg meglepő, hogy nem vagyok ezzel az érzéssel egyedül.
Ezt még csak tetézi, ha az ismerős gyerkőce még "undok" is ,és legnagyobb erőfeszítésem ellenére is ellenséges,abszolút nem partner a kommunikációban. Na akkor aztán tényleg meg vagyok lőve.
Sajnos nekem az a tapasztalatom, hogy azok az anyukák, akik így képesek áradozni más gyermekről,köztük az enyémről is, simán elvárják és azt tartják a normálisnak, hogy ez viszont is működjön.
De én egyszerűen ezt nem tudom. Annak meg nem sok értelme van,hogy színészkedek ott jobbra-balra...butaság volna.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!