Nagyon ciki, ha én nem tudok ömlengeni más gyermekéért?

Teljes mértékben. Nincs idegesítőbb mikor a "büszke" anyukák az olyan ostoba kérdésekkel próbálnak kérkedni a gyerekük puszta létezésével mint a "vajon bal vagy jobb kezes a gyerekem" és tsai.

Utcán dettó. Teljesen normális dolog, a más gyerekét miért is kéne túlzóan ajnározni.

Húúh,de ismerős:) nekem az is sokszor kellemetlen már,h mások mennyire ömlengenek a gyerekemről(komolyan mondom,én nem tudnék annyit nyáladzani/bocsi a szóhasználatért/ a sajátomra sem,mint néhány ismerősöm)

Én olyan "belül büszke" vagyok,persze a gyereket dicsérem,de nem másoknak fényezem,h ezt is meg azt is ,meg így is meg úgy is..

Szóval ciki vagy nem ciki,én sem tudok ömlengeni,hiszen mint írtam én a sajátomról sem tudok...

Ez van...változtatni nem tudok:)

Nálunk inkább az idősebb generáció az, aki "ömleng". A nagymama-korúak. (Budapest, kertváros.) Ők viszont nyakló nélkül, néha alig tudok tőlük haladni a babakocsival. :)

Én sem vagyok az az ajnározó típus egyébként, viszont mivel nálunk nagyon összetartó a kisgyerekes közösség (kb. 20 gyerek + a szüleik napi szinten találkoznak, együtt biciklizünk, nyáron grillezünk, télen "Mikulás-partyzunk" stb.), így mi is szoktuk dicsérni egymás lurkóit, főleg a piciket. Persze csak a jó ízlés határain belül, és nem udvariasságból, hanem mert tényleg szeretjük egymás kölkeit! ;)

Én is ugyanilyen vagyok és mindig kellemetlenül érzem magam hogy nem jönnek a számra ezek a semmiségek amik más ismerőseimnek meg igen hogy jaj és milyen az ovi meg jaj de aranyos jár már mikor indult el vagy hogy viseli az időt meg mindenféle ilyesmi. Amiből a másik anyuka mindig azt érzi hogy hú de érdekli a másikat a gyereke...

És tényleg a legtöbb gyerekes barátnőm ilyen hogy így zsigerből jönnek neki a kérdések a dícséretek a kedveskedés más gyerekének vagy inkább a szülőnek.

Nekem ez nem megy soha nem is ment, attól hogy gyerekem van a sajátjaimat szeretem imádom persze, de máséért nem tudok úgy lelkesedni sőt továbbmegyek sok olyan kisgyerek van akit nem is tudok úgy kedvelni igazából...

Olyan rossz mert a barátnőimet akinek gyereke van meg nyilván kedvelem mint embert és velük jól elbeszélgetek meg biztatom őket, megerősítem stb. de a gyerekeik csak mintha valami plusz lenne :)

Ugyanígy nem zavar visszafelé sem, ha valaki nincs elájulva az én gyerekeimtől se.

Akár én is kiírhattam volna ezt a kérdést...:-)

Míg nem volt meg a kisfiam,addig még talán "rosszabb"voltam ebből a szempontból.

Egyszerűen nem tudtam mit kezdeni más gyermekével,nem is tudtam nagyon mit mondani.

Mióta meg lett a saját gyermekem,azóta egy hajszálnyit változott a dolog.

Eleinte elég kellemetlenül érezte magam emiatt,de ma már nem izgat.

Ha a kisfiamat dicsérik,elmosolyodom és megköszönöm.

Az gyermekemet imádom,dicsérem más helyett is,de más gyermekével sajnos ugyan ezt nem tudom megtenni...