Ha sír a babám anyós kezében akkor elkérjem?
Nagyon ritkán látja a gyereket. Elmúlt már egy éves, de 3x látta.
Mindig elveszi, aztán a kicsi persze megijed, mert nem ismeri. Ilyenkor próbálom finoman visszakérni, hogy megvígasztaljam, megnyugodjon,mert tudom utána már elmaradna a kezében (bárkiében)
Szerintetek bunkóság?
Azt kapom, hogy miért vagyok ilyen amikor amúgy is keveset látja :( Megjegyzem nem a mi hibánkból...
Ti mit tennétek?
Jajjj ezek az anyósok...:)
Nyugodtan tedd azt, ami a babádnak a legjobb. A bunkóság nem itt kezdődik, hanem ott, ha valaki nem kíváncsi az unokájára!
(az én anyósom folyton a fiam arcába mászva ordít:( )
Magyarázd el neki, hogy megnyugtatod, és utána visszakapja.
Fogadja el.
Most bunkó leszek, bocsi. :)
Szerintem a gyerek nem egy tárgy, hogy ha valaki ritkán látja, akkor az feljogosítja, hogy úgy forgassa, gyűrje (kis túlzással), ahogy jólesik. Egy ritkán látott plüssmackóval ezt meg lehet tenni, de egy gyerekben ez nyomot hagy, ha nagyon nem szereti és megijeszti.
Ha csak nyafog, az talán tényleg nem gáz, de ha folyamatosan sír, arról az anyós sem gondolhatja, hogy az jó bárkinek is. Neki sem.
Szerintem meg ne is add neki oda.
Mi nagyon messze lakunk minden rokonunktól, haál isten anyósom tudja hogy kell a gyereknek is idö, így ö kivárja míg a gyerek megy hozzá, de anyám nem, és már kapkodja fel, puszilgatja, és a lányom meg nyomja el magától. Mindig mondom anyámnak hogy a gyereknek idö kell, és hagyja meg neki míg maga megy oda, mert év 4 látogatás (mi is 2x ök is 2x jönnek) nem a legbelsöbb kapcsolat az unokákkal.
Én is sokszor vagyok ilyen helyzetben, mert mi is ritkán találkozunk a családdal. Megértem, hogy imádják az első unokát (nálunk legalábbis), DE 4-essel teljesen egyet értek.
Potyogtak a fiam könnyei, 1 évesen ringatta és mondta, "itt a mama, megnyugtat, feldobál, jajdejó" a fiam meg nyújtózkodott sírva értem. Anyósom meg mondta, hogy "nem adlak anyának, vele nagyon sokat lehetsz még" és meg se hallotta, hogy kérem vissza a gyerekem. Akkor kivettem a kezéből, megnyugtattam. Utána elbeszélgettem anyóssal, hogy ezt hiába szeretné (és hihetetlen neki, de én is szeretném), ez így nem működik. Fél, anyát akarja, megijedt, miért kell erőszakoskodni? Ha előbb (minden féléves találkozás után, amíg kicsi és nem emlékszik annyira) barátkozna, pár óra után kéredzkedne az ölébe. Pl. én nagymamám így csinálta, és 2-3 óra után már ment volna vele másfél évesen kettesben a játszótérre kézen fogva. Mert nem erőszakoskodott.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!