Szeparációs szorongás az mi?

A hisztit hívják sokan annak. Azt állítják, hogy az anya közelsége hiányzik neki. De ez nem igaz.

Valójában a gyerek rájön, hogy van saját akarata és azt érvényesíteni akarja. Ha az anyuka enged neki, akkor jön a hiszti.

hivatalosan a babánál ez az az érzés, amikor kezd elválni az anyjától, de fél ettől, hogy "elveszíti" anyát, ha éppen nem látja.

nem rosszindulatból írom, de manapság mindenre azt mondják, hogy szeparács szorongás, amikor a kisebb gyerek, baba érvényesíteni kívánja akaratát és nem akarja, hogy az anyja ne kizárólag vele foglalkozzon, hanem mondjuk aludjon éjjel, 2 óránkénti ciciztetés helyett, vagy megtanítsa egyedül játszani a gyermekét, hanem éjjel-nappal kényszeresen szórakoztassa.

Egy ideig a kisbabak azt hiszik, hogy egy es azon szemelyek az anyaval. Ha sirnak anya ott van, ha ehesek anya ott van, ha felebrednek anya ott van, ha kenyelmetlen a pelus anya ott van... Egy ido utan viszont rajonnek, hogy ok teljesen kulon szemelyek es nem "tartoznak ossze". Tehat anya akkar el is mehet egy kis idore. Kezdenek rajonni, hogy ok teljesen kulon allok es vannak babak akiket ez az uj erzes megremiszt kicsit. Az en kisfiam sosem elt at szeparacios szorngast pedig mar lassan 32 honapos es bolcsis. Tehat nem mindenkinel jelenkezik.

Szerintem a 2 ev koruli hisztis korszakot dackorszaknak hivjak. Ekkor probalgatjak a hataraikat, hogy meddig mehetnek el, mekkora az a terulet ami nekik megengedett. Ez szerintem kemenyebb dio mint a szeparacios szorngas. Itt mar tisztaba vannak vele, hogy kulonallo szemelyek es eppen ezert sajat akaratuk is van. :)) Mi eppen ebbe a korszakba vagyunk. Nem egyszeru.

Valóban szeretik a hisztire is ráfogni, hogy szeparációs szorongás, de attól még van alapja is. A baba nagyjából 8 hónapos korában kezdi magát rosszul érezni, ha az anyja nincs a közelében. Eddig jól eljátszott egyedül, ezután sírva fakad, ha az anyja kimegy a szobából. Eddig jól érezte magát a nagymama karjában, most onnan is visszakéredzkedik anyához. Elkezd félni az idegenektől, az egyedül alvástól. És ezt nem most találták ki, régen is létezett a jelenség.

Ez valamennyire minden gyereknél előjön, van, akinél durván, van, akinél kevésbé. Aztán lecseng.

A dackorszaktól sem kell félni. Mi most benne vagyunk nyakig, szerintem időnként kifejezetten vicces. "Kérek csokit!" "Csokit?" "Neeeem!!!!" Most próbálgatja az akaratát. Teljesen normális dolog, a szülő dolga, hogy felállítsa a korlátokat, nem mindent engedve, de nem is mindent tiltva. Az a kóros, ha ez kimarad.

Nem összekeverni a hisztivel és a dackorszakkal!!!!!

A szeparációs szorongás egy ÉLETTANI állapot, a kötődés kialakulásának egy fontos állomása. Akkortájt alakul ki, amikor a baba képes a helyváltoztatásra (kúszás, mászás)

Ebbe az időszakban "megijed", ha a gondozó távol kerül. A kötődés is fejlődik, ez ennek egy állapota.

Ha a tárgyállandóság kialakul, tehát a baba tudja, hogy a látótérből kikerült dolgok nem szűnnek meg (ez is egy fejlődési fázis), akkor általában a szeparációs szorongás is oldódik.

Az akartat kialakulása más dolog, tényleg nem összekeverni a kettőt. Teljesen különböző fejlődési fázis.

pzichológus