Lehetséges, hogy a lányom nem kötődik hozzám eléggé? Hogy nem szeret?

Szerintem meg egyszerüen olyan sokat van veled, hogy nincs ideje hiányolnia. Megbízik benned, és nem sír.

Pl én kisgyermek gondozást tanultam mikor a lányom bébi volt. Pont jól jött és sikerült egy szuper elválasztást kialakítanunk. Vagy is mikor el kell mennem, vagy más vigyáz rá, sírás nélkül búcsuzunk, mert megbízik bennem, tudja vissza jövök.

A kérdés mikor pl elesik, fáj valamilye akkor kihez szalad, hozzád vagy apához. Ekkor derül ki, hogy ki az elsö számú személy az életében.

De neki még olyan nagy szeretet érzése nincsen, ö még nem válogat, ö ahhoz kötödik a legjobban aki a legtöbb idöt van vele. Ekkor még az univerzum az ö számára te vagy, mást nem is ismer. Sajnos ezért van az hogy egy olyan gyerek akit ütnek vernek megaláznak is ragaszkodik és szereti a szülöjét, mert mást nem ismer, neki az a normál, az a minden amibe kapaszkodnia kell.

A lányom is ilyen, valahol rosszul esik, de örülök, hogy ilyen kis önálló.

Most másfél éves, múlt héten egyik este a barátnőm volt vele, én másnap reggel érkeztem. És mondta a barátnőm, hogy nem sírt, nagyon jól elvoltak. Néha megkérdezte, hogy hol vagyok, akkor barátnőm elmondta, és meg is nyugodott.

Amikor megyek 3 hetente körmöshöz, akkor is barátnőméknél van. Ilyenkor elmondom, hogy anya elmegy, majd jön. És sosem sír, szerintem azért, amit az első válaszoló is írt, mert tudja, hogy visszajövök mindenképpen.

Ő most kezdi majd a bölcsit, szerintem nekem lesz rossz, ő biztosan jól fogja viselni. :)

Ne gondolj ilyen hülyeségekre! Annak, hogy másokkal is ilyen jól elvan, szerintem 3 oka lehet.

1. alapvetően barátságos baba

2. az apa is sokat segített a gondozásában

3. a nagyszülők sokat látogatták, így őket is megszokta, megszerette

Amúgy nálunk is ugyanez a helyzet, nagyon jól elvan szüleimmel, tesómékkal és az apjával is. Ha nem vagyok itthon, vagy a nagyszülőknél van (néha ott is alszik) úgy tűnik, nem hiányol engem/bennünket. Viszont amikor megérkezek, madarat lehetne fogatni vele és nagyon bújik. :) Mostanában egyedül akkor szokott nagyon anyás lenni, ha az apjával van, de én is a szobában vagyok és nem megyek oda hozzá. :) Egyébként nagyon igényli a társaságot, imádja ha új arcokat lát, és nem nagyon szeret egyedül lenni. Szerintem nálunk mindez a fentebb leírt 3 dolognak köszönhető.

Az én lányom sem sír, ha elmegyek és apával vagy a mamával marad! eszembe nem jutott egyszer sem, hogy nem szeretne! pedig rengeteget vagyunk együtt, mégis jól elvan másokkal is!

11 hónapos kislány anyukája

Ez nagyon jó, mert azt jelenti, hogy tudja, vissza fogsz jönni, nem tűntél el örökre;tudja,hogyha szüksége van rád, ott vagy neki, számíthat rád. Egészségesen kötődik hozzád.

Valahol ezt hívják "ősbizalomnak"

Egészen biztos nagyon jó anyukája vagy, és imád téged:)