Mennyire kötődik hozzám a kisfiam?

A szitu hasonló: lányom alig látja az apját, ezért naná, hogy apa a szent. :) S én vagyok a szigorúbb is.

S bár néha ez nekem is furcsa volt, közben mindig is tudtam, hogy ez nem azt jelenti, hogy engem nem szeret! Egyszerűen csak vannak babák, akiknek fontos az apjuk is, és ezt szeretik is érzékeltetni. Ettől még te nem vagy rossz anya, és ne is hidd, hogy nem szeret a babád.

Amúgy a lányom most másfél éves, és nagyjából havonta változik ki a kedvenc. :)

Egyszer apja, egyszer meg én vagyok neki a mindene. Tudom, hogy mindkettőnket nagyon szeret.

Attól még, hogy más baba az anyjához rohan egyből, még nem dőlt össze a világ. Hiszen nem minden gyerek egyforma, nem minden szülő egyforma, nem beszélve arról, hogy folyamatosan változnak és szinte minden gyereknél előjön az anyás vagy épp apás korszak.

Amúgy ha magamból indulok ki: anyukám nagyon szigorú volt, apukám meg nagyon engedékeny, szóval tűz és víz. Én viszont a mai napig egyként kezelem őket, egyaránt szeretem és tisztelem őket. Önmagában a szigorúság még nem jelent hátrányt, ha mellette szerető és gondoskodó szülő vagy. Márpedig a mondataid azt sejtetik, hogy az vagy, mivel aggódsz és félsz a gyermeked szeretet miatt. De szerintem nem kell aggódnod! Szeret és szeretni is fog.

Ez nem fog megnyugtatni,de én is így vagyok. Velem van egész nap a kislányom /22 hónapos/ ,az apját ha meglátja szinte el sem akarja engedni,ha hazajön vagy ünnepnapokon itthon van,enni sem hajlandó,mert nem ér rá! Állandóan megy a nyomában,le se tud róla "szakadni".

Én meg egy nagy 0-nak érzem magam.

Ha ott vagyunk vele mind2en,rám nem hallgat,mert tudja hogy az apja úgyis azt csinálja amit ő szeretne,én le vagyok ejtve. /mert Ő apuci egyetlen drága kislánya/ Velem van itthon,én nevelem,fegyelmezem,van hogy kiabálok is vele,amit apa ugye sosem csinál. Persze,hogy nem engem helyez előtérbe :(

Nem tudom milyen jó tanácsot adhatnék,hisz a sajátomat sem tudom megoldani :(

Kíváncsi vagyok mások tapasztalataira!

Érdekes dolog ez.

Az én fiam (2 éves) is állandóan a férjemen csüng hétvégente, bár sokszor ennek csak örülök, mert legalább van egy kis időm magamra :)

Viszont ha elesik, és beüti magát - akár apával való játék közben - akkor sírás közben rögtön azt kiabálja, hogy anya, anya, és nálam nyugszik meg.

Valószínű, hogy mindkettőtökhöz ugyanúgy kötődik a gyerkőc, csak az apuka "nagyobb szám", hisz őt ritkábban látja.

mi is így vagyunk, már közel 3 éves, és nekem is nagyon rossz

találgattam sokat, de most már tudom az okát

szerintem nem attól van, mert ritkábban látja, hanem - és ne haragudj meg ezért, rám is vonatkozik - jobban élvezi apa társaságát :(

nálunk legalábbis ez a nagy helyzet :( apa jobban tud vele játszani, hülyülni, birkózni, stb,és türelmesebb is, nálam hamarabb elszakad a cérna, ő meg inkább csellel, játékkal, hatalmas türelemmel csinálja

hát ez van, kisfiam apás, nekem a mai napig fáj ez, de nem tudok kibújni a bőrömből :(