Anyukák! Az normális, hogy ha meglátok egy babát, vagy kisgyereket, könnybe lábad a szemem?

Persze visszafojtom, amennyire csak tudom, hogy ne legyen feltűnő, így más nem nagyon láthatja.

22 éves vagyok, nagyon "anyatípus", már most tudom, mi lesz a neve, milyen lesz a szobája, hogy lesz az alvás, már nézegetem a szülészeteket, szupermarketekben nézegetem a pelusok árát... és még sorolhatnám.

Apukajelölt már meg van, de csak kb. 3 év múlva tudunk babát vállalni.

Én már nagyon várom, de ez a könnybelábadás már túlzás, nem? Nem tehetek róla, teljesen ösztönösen jön. Meglátok "egyet" és már sóhajtok is nagyot, hogy jaj, nekem mikor lesz?

Múltkor egy ismerősömmel találkoztam, vele volt a kb. 2 éves kislánya. Kislány nagyban mondta a magáét, igazi kis szószátyár volt. Megkérdezte az anyuka, hogy: na, még mindig szeretnél gyereket? Mondtam neki: minél többet látok és hallok, minél jobban megismerem őket, annál inkább...