Szeparációs szorongásnál apukával hogy viselkedett a gyermeked?

Nem tudom mire is vagy kíváncsi pontosan. Nálunk (9,5 hós a fiam) úgy alakul a dolog, hogy mostanában már apa nem tudja megnyugtatni. Ha éjjel ébred, hiába megy be hozzá a férjem, az ő kezében is csak nyűglődik, én bemegyek, átveszem és azonnal csend van. Van, hogy nappal is vannak ilyen időszakok, hogy csak én kellek. Egyébként ugyanolyan a kapcsolatuk, mint a szepa. szorongás előtt.

Az én kisfiam ekkor mindenkit ellökött magától, még az imádott apukáját is. Előtte csak vele aludt el, amíg haza nem ért, nem volt hajlandó aludni! Aztán pedig annyira anyás lett, hogy ha apa felvette, akkor is csak nyújtogatta a kezét utánam, és sírósan kiabált, hogy "anyához".

Nálunk apa szerelem van! Ettől függetlenül, ha rájön akkor csak én nyugtatom meg ahogyan más is írta. Napközben viszont tényleg imádja az idegen embereket, nem esik kétségbe ha apucival kettesben marad. Ha viszont elesik, jön a foga, vagy bármi miatt kicsit nyűgösebb, akkor apa mehet a levesbe!:D Ilyenkor én meg kicsit kihúzom magamat, hogy ,,na igen! én vagyok az anyuka!" és annyira jó érzés, hogy valakinek a legfontosabb vagyok, hogy szüksége van rám, hogy én vagyok a gyógyszer a bajaira... hogy apuka puffoghat féltékenységében ahogyan akar:D Puffogok én is amikor ők hagynak ki a játékból engem! Na egyszer ezt a gyereket bizony mondom szét fogjuk tépni!:D nem bírunk megosztozni rajta....:D De már tanítom, hogy ha apa a fejére akar valamit tenni, hogy kifigurázza vagy valami hülyeséget akkor mondja hogy ,,apa nem" meg mutatom, hogy ,,apa bumbum"-adjon neki!;) Szóval harciasabb mostmár. Kis amazon... Ettől még azért én úgy veszem észre, hogy utánam akkor is apa a soros a ranglistán...