Szeparacios szorongasnal mi a jobb, allandoan vele lenni, vagy sirni hagyni?

Szerintem semmiképp ne hagyd sírni, mert akkor azt fogja érezni, hogy egyedül van és nem számíthat senkire!

A bölcsit meg lehet, hogy szerencsétek lesz, és megszereti majd! :) Vagy a nagyi fog rá vigyázni?

A kicsik hihetetlen gyorsan meg tudnak szokni dolgokat. Nem jó az sem, ha folyton sírni hagyod, és az sem ha rád van tapadva. Nem tudom hogy oldod meg az elhelyezését, gondolom bölcsiben. Ott a napi rutin miatt nem lesz sok "ideje" a sírásra, mert mindig jön valami új ami pár percre leköti majd a figyelmét. A gyerekek, a játékok, új arcok, evés, ez az. Biztosan nem fog egész nap sírni. És egy-két hét alatt teljesen meg is szokja. Ilyen kis korban még könnyebben alkalmazkodnak, mint egy 2-3 éves. Addig is sztem jó ötlet, hogy elkezded kicsit szoktatni a távollétedhez. ösztönözd, hogy játsszon el úgy is, ha nem ülsz a nyakában, hanem a lakás más pontján tevékenykedsz. Ha van valaki, akire rá tudod bízni, akkor egy-egy órára passzold le. Akár többre is.

És nem szomorkodj, hogy el kell válnod tőle (vagyis ő ne lássa, hogy ez rossz neked). Ha a bánatot látja rajtad, akkor azt érzi neki most valami nagyon rossz fog következni, ezért sajnálod őt. Sokkal nehezebben szokja meg úgy.

Ha valóban bölcsibe megy, hidd el könnyebben be fog szokni, mint egy 2 éves. Amúgy a kislányomnak csak addig volt szeparációs félelme mindig míg a közelben voltam, ha tudta, hogy nem vagyok ott, akkor eszébe sem jutottam.

Amúgy meg ne hagyd sírni, mert akkor azt szokja meg, hogy a bajban egyedül hagyják. Gondolj csak bele Te valamitől félnél, erre még az is ott hagyna aki addig ott volt veled.

Akkor először is anyósoddal beszélgess el kicsit. Magyarázd el neki, hogy ha már melózni leszel, akkor muszáj lesz végigcsinálnia a napot, úgyhogy szedje össze magát. Felnevelt már ő is egy gyereket minimum, valószínű, hogy az is sírt néha, mégis tudott vele kezdeni valamit. Nem tudom milyen lesz a munkahelyed, de kétlem, hogy hazaengednek ha sír a gyerek, és mami riadót fúj.

A szoktatás csak úgy megy, ha mindkét fél komolyan csinálja. Ez mindennel így van. Amikor mondjuk arra szoktatod a gyereket, hogy aludjon el egymaga, és kicsit hagyod sírni, akkor is végig kell csinálnod. Ha 15 perc után feladod, és mégis elringatod akkor rájön a gyerek, hogy nem sokáig bírja anya cérnával, és még tovább fog sírni. Tudja, hogy előbb-utóbb meglágyul a szíved. Az oviban is sírnak a gyerekek, a bölcsiben is. Mégsem adja fel a bölcsis néni fél óra után, hogy oké anyuka, inkább vigye haza a gyereket. Nem lesz egyszerű, de sajnos a mamának is ezt kell tennie, ha neked muszáj dolgozni menned.