Miért akarják az anyukák minél előbb önállóságra szoktatni a gyermeküket?

Én nem hagyom sírni. A biztonságérzetét veszti el így szerintem.

Vannak minta babák és vannak kissé morcosabbak, de ez így van rendjén.

Mindenki kiválasztja a neki megfelelő módszert és a következményeket is ő viseli.

Mindenkinek más a határ.

Én sem hagymám el a 13 hós lányom éjjelre, még most sem. Nappal itt hagyom mamára, már többször előfordult, hogy reggel 9 körül elmentem és 17 körül jötem meg, csodásan elvoltak-és ez szerintem jó, nekem is, a babának is, mert bármikor bármi adódhat.

Volt már, hogy azt olvastam, hogy 7 hetes babám nem alszik el 1 óra sírás utánasem egyedül-na ez engem is felháborít...

Én megtanítottam lányom elaludni egyedül egy éves korában, de akkor már fél éve egyre rosszabb volt a helyzet, negyedóránként kelt, alig aludtunk éjjel. Azóta megváltás, hogy leteszem-alszik és reggel kelünk:-)Ki kellett bírni, de most jobb mindenkinek.

Az elsó válaszolónak.

Valóban vannak ilyen gyerekek.A szülőknek nagyon nehéz ilyenkor.

Többemberes babák

A csecsemők, egy része valamilyen oknál fogva nehezebben alkalmazkodik a méhen kívüli élet körülményeihez, s ezt úgy juttatják kifjezésre, hogy rengeteget bömbölnek. Mit tehetünk a baba megnyugtatására azok után, hogy meggyőződtünk róla, sem nem beteg, sem nem lázas?

* Ha az előző szoptatás óta eltelt már egy-másfél óra, kínáld meg újból. Előfordulhat, hogy kevés volt neki a tej, mert éppen intenzív növekedési szakaszban van, amikor ugrásszerűen nő az anyatejigénye. Ezen csak átmenetileg gyakoribb mellretétellel segíthetsz, így növelhető a tejmennyiség. Felesleges méricskélni, hogy mennyit szopott, mert a számok nem sokat mondanak, sőt kifejezetten félrevezetőek lehetnek. A csecsemő viselkedése és jelzései (pl. sírása vagy éppen elégedettsége), a heti súlygyarapodás (az első négy hónapban legalább heti 12 deka) mérvadóak.

* Pólyázd be vagy tekerd nagy, kötött kendőbe. A jóleső meleg és bebugyoláltság az első két hónapban megnyugtathatja a csecsemőt.

* Fektesd csupasz mellkasodra és simogasd gyengéden, esetleg dúdolj neki egy dalocskát. A szoros testkontaktus egyébként a nap bármely szakában megnyugtatja a babát, éjszaka is!

* Ha a szoptató anya tehéntejet fogyaszt, az különösen az első időkben rendkívüli módon megviseli némelyik kisbabát. Próbáld ki, javul-e a helyzet, ha egy hétre elhagyod a tejivást!

[link]

Hátha segít sok kitartást.

Szia.

Nem hagyon,és nem is akarom másra hagyni a babám.6 hós,de max 1 órát voltam távol tőle.a 2. gyerekem igy tudom,hogy bizony csabdába lehet esni ezen a téren is,hogy ha nagyon magunkhoz szoktatjuk.Ezt elfogom kerülni a 2. babámmal már,de még ennek nincs itt az ideje.sírni sosem hagyom,azért vagyok az anyukája,hogy gondoskodjak a lelki,és a testi szükségleteiről.Sokat megyünk közösségbe igy lassan megszokja az embereket és szereti is őket,igy nem akrom nagyon magamhoz láncolni.én se tudnék nélküle nyaralni,nem is megyünk csak pár napra vele.van egy arany középút amit itt is érdemes megtalálni,hogy késöbb ne legyen nagyobb gond ebből.Ettől függetlenül,nem itélem el azokat a szülőket akik máshogy tesznek.A nevelés mindenkinek a magánugye,ha sírni hagyja a babáját az is,ha le akarja szoktatni magáról az is.

Kérdezőnek! : Ne válaszolj az ilyen besavanyodott idiótáknak!!! :)

Veled van az erő!! :))))

Sziasztok!

Nekem tipikus többemberes babám van, most 7 hónasos. A nagymamák az ország másik végében vannak, segítségem nincs, a férjem dolgozik. a barátaim másik városban szintén. És soha egy pillanatra se jutott eszembe, hogy sírni hagyjam, vagy valami, pedig néha bizony nem könnyű vele, és akkor még keveset mondtam. Szerintem az a baj, hogy a mai modern , steril világban az az elvárás a babától is, hogy gombnyomásra működjön, ha zavar, kikapcsolom és kész. Mint a telefont, vagy a számítógépet. Holott a kisbabáknak az egyetlen kommunikációs eszközük a sírás, nem unalmukban sírnak általában hanem hogy közöljenek valamit. Csak aza a divat, hogy az anyukákat arra ösztönzik a sok csodaeszközzel, lásd cumi, elringató szék, járóka stb. hogy ne maguk oldják meg a gondokat, hanem valami pótszert adjanak a babának, hátha az beválik. És ha beválik, tapsikolnak, hogy jaj de jó, milyen ügyes a baba, milyen jól elvan egyedül stb. Pedig a kisbaba mint minden embre társas lény, szüksége van az anyukájára. Valamint az is gond, hogy mindezen praktikák elnyomják az anyában az anyai ösztönt, ami egész egyszerűen mindennél jobban tudja, hogy mikor van igazán szüksége a babának arra hogy felvegyék, és testkontaktusban legyen, és mikor lehet 2 percet várni, amikor valóban abbahagyja magától, és "jobb belátásra tér". De az ösztön hangját csak akkor lehet meghallani, ha valaki magabiztos a saját anyaszerepében, és nem hagyja, hogy az anyósa, a szomszéd, ad absurdum a z apuka úgymond beledumáljon, és rábeszélje, hogy önállóságra szoktassa a 6 hónapos babáját. Milyen önállóságra, kérdem én? Eyg 6 hónapost???