Ti hogy voltatok ezzel ennyi idősen?

Majd megváltozik a véleményed, ha oda jutsz, hogy egy megbízható társat találsz, akivel ez életedet leélheted.

Én 17 évesen közöltem, hogy sosem szülök, max. örökbe fogadok. 23 évesen szültem egy csodálatos kislányt. 1 éve voltam együtt a párommal, aki ma már a férjem.

Hirtelen jött a megismerkedésünk, az összeköltözés, a lánykérés. Szeretett volna gyermeket, én is tőle, így terhes lettem elég hamar. Nem bántuk meg, a szülők nagyon örültek neki, pedig ők a normál házasság-gyermekáldás sorrend pártolói mind a két részről!

Apukám is mindig azzal jött, hogy addig szüljek, amíg anyagilag tudnak támogatni. Ez mind szép és jó, de egy gyermeket nem a nagyszülőknek szül az ember, hanem a saját és a párja boldogságára. A saját felelősségük felnevelni a gyermeket, nem pedig a nagyszülőkké.

Nekünk anyagilag tény, hogy sokat segítettek, de sosem kértük.

Jó állásom volt, jó GYED-t is kapok. A férjem egyetemi tanár, tehát anyagilag jól kijöttünk és szerencsére mai napig kijövünk.

Ettől függetlenül sok mindent köszönhetünk a szülőknek, főleg, ha sokat unokáznak és törődnek a lányunkkal :)))

Ha nem szeretnél babaát,az a Te döntésed,valószínűleg anyud sosem fog ebbe belenyugodni hogy nem szülsz neki unokát.Másrészről még fiatal vagy,lehet 10 év mulva már lesz a gondolkodásod,megtalálod az igazit,és egyből jönni fog a baba is:)

Én már 18 évesen is akartam babát.De nem mindenki van így ezzel.Én is imádom az állatokat,nem tudok nélkülük élni.:) De mellette lehet még babád,majd Ő is kutyumániás lesz.:)

Mivel én ennyi idősen már 3 éve párkapcsolatban éltem ezért én is szerettem volna már gyereket.De a józan eszemre hallgattam és dolgoztam is,hogy kapjak majd rendes gyedet és a természet is közbeszólt (majdnem 2 évig próbálkoztunk) és így 24. szülinapom előtt 1 hónappal szültem.

Mai napig azzal a férfivel élek akivel 15 éves koromban összejöttem.Azóta összeházasodtunk.8 év van köztünk.Ezt amiatt írom mielőtt leszóltok hogy korán kezdtem a pasizász :D

18 éves koromban nem akartam sem esküvőt, sem gyereket. Eszembe sem jutott. El sem tudtam volna képzelni. Pedig volt barátom, évek óta. Tanultam, egyetemre készültem,+ barátok, szórakozás...

Őszintén szólva még az egyetem befejeztével sem tudtam volna elképzelni, hogy szüljek, akkor sem jutott eszembe, akkor a munka, karrierépítés volt a legfontosabb...

Aztán jött az összeköltözés a párommal, lakásvásárlás, csinosítás, mellette barátok, bulik....

Aztán kb.27 éves koromban kezdtem azon gondolkodni, hogy talán lassan, esetleg jó lenne egy baba...úgy 30 éves koromig...29 voltam, amikor megszületett a kislányom, aki most egy éves és egy csoda! Imádom! :D

Majd idővel változni fog a gondolkodásod, hidd el! Ráérsz még, semmiről nem vagy lemaradva!

30 éves anyuka

18 évesen én is úgy gondoltam messze van még,hogy gyereket akarjak,akartam mindig is olyan 25 év körül.Aztán 19 évesen a főiskolán összejöttem a párommal,1 évre rá összeköltöztünk és teherbe estem védekeztünk,így nagyon meglepődtünk.21 éves voltam mikor megszületett a kisfiunk,mellette csináltam a sulit,ahogy a párom is,aki dolgozott is mellette.Most már a gyakorlatot csinálom,majd jön az államvizsga,és megyek dolgozni,kisfiunk szeptembertől bölcsis lesz párom dolgozik,rengeteg tervünk,álmunk,célunk van még amit szeretnénk elérni,megvalósítani, a kisfiunk lehet kicsit nehezítette a dolgokat de jobbá és boldogabbá is tette az életünket.Ugyanúgy elmegyünk külön-külön és együtt is szórakozni alkalmanként,találkozunk a barátokkal,ugyanúgy van életünk,csak kiegészültünk egy csodálatos kis ember palántával.

Idővel lehet majd megváltozik a véleményed,de az is lehet,hogy nem egyik sem probléma,egyéni döntésed,hogyan alakítod az életed.