Mi a véleményetek erről?

A fiam 3éves a lányom 18hónapos. Mind a kettőt kiismertem már annyira, melyik az a sírás ami azonnali ugrást, nyugtatást igényel, és melyik az amelyikre elég csak szólni, hogy oké rendben van.

Ringatva altattam őket, velem aludtak, ha ölben akartak lenni ölben voltak, mégis ha 5perc magányt akarok tőlük elégg viccesen azt mondanom most sicccsiccsicc, és mennek játszani, és nem vetetik fel magukat, nem lógnak úgy a nyakamon, hogy lépni se lehessen. A sírni hagyással nem mész sokra.

Sosem értettem, miért ne kellene felvenni a babát, ha nem éhes, nem fázik, láthatólag semmi baja nincs. Attól még lehet, hogy ölben akar lenni, az anyukája karjaiban. Magyarázza meg már valaki, hogy ez miért rossz!

Miért rossz, ha egy baba úgy lesz kisgyerek, hogy tudja, ha szüksége van anyura vagy apura, számíthat rájuk?

Mielőtt bárki belekötne, a "nagy" fiam két éves múlt, értelmes, normál dackorszakos gyerek, akire mindig ránéztünk, ha sírt, és ha úgy ítéltem meg, hogy szüksége van rá, bizony fel is vettem!

Az, hogy egy gyerek mennyire lesz ölbebaba, nagyban függ a személyiségétől is. A fiam vagány, eljátszik egyedül, és 90 %ban akkor sem sír, ha elesik és megüti magát. Egyedül alszik el a szobájában, és reggelig durmol. A kishugával együtt.

A kislányom 8 hónapos, őt is hasonlóan neveljük, bár nála azért látszik, hogy ő jobban igényel minket, mint a tesó.

Még, hogy egy 4 hetes babát elrontani! Annyira kíváncsi lennék arra a tapasztalatra!

Én azt vallom, hogy aki képes sírni hagyni a pár hetes babáját, annak nem is való gyerek!

Egy ilyen pici baba még nem tudja elmondani, hogy fáj a pocakja, vagy éhes,kakis, pisis stb. Ha sír, akkor annak oka van.

Nem fogod elrontani, vedd fel nyugodtan. Engem is ezzel riogattak, persze senkire nem hallgattam, csak a saját anyai ösztöneimre. A kisfiam ma már 21 hónapos és egyáltalán nem egy rajtam lógó típus. Ha dolgom van, szívesen eljátszik egyedül is, nem sír, csak ha valami baja van.

A dackorszak meg így is, úgy is utolér mindenkit! Annak aztán mindegy, hogy felvetted-e pár hetesen ha sírt, vagy hagytad bömbölni.

Arról nem is beszélve, hogy a bizalmadat játszod el, ha nem veszed fel amikor sír. Ezzel csak azt tanulja meg, hogy felesleges segítséget kérnem, tojik rám az anyukám. :(

Vedd fel és babusgasd, mert most nem is gondolnád, hogy milyen hamar elillan a babakorszak! Élvezd ezeket a meghitt összebújásokat!! :)

Ez akkora hülyeség! Én is hányszor hallottam ezt anyósomtól, de nem foglalkoztam vele, az ösztöneimre hallgattam. Kislányom egy hónapos volt, mikor hazahoztuk a kórházból,volt, hogy éjjel órákat sétáltam vele, mert ha el is aludt nálam, mihelyt letettem elkezdett sírni. Napközben szinte házimunkát se tudtam végezni, mert állandóan nálam akart lenni. Már azon gondolkodtam, hogy veszek egy hordozókendőt, amikor szép lassan egyre kevesebbet igényelte, hogy kézben legyen.

Próbáld megfigyelni, mikor hogy sír. Én egy idő után már tudtam, hogy a hasa fáj, vagy éhes, tele a pelus, vagy anya hiánya van. :)

Nekem az a tapasztalatom, hogy nem rontod el azzal, ha fölveszed, sőt, megtanulja, hogy bármi problémája van, anyára mindig számíthat. És ez biztonságérzetet ad neki. 9 hónapig ott volt a pocakodban, idő kell neki míg megszokja, hogy azért mert anya nincs mindig mellette még nem hagyja el.