Más férje is megváltozott a gyerek születése után?

hallgass rám: a férfiak 80%-a megváltozik a gyerek megszületése után, és ezek további 50%-a ilyen hülye lesz, mint a te férjed :-) két szóval jellemezhető ez az állapot: DEPIS! és FÉLTÉKENY! ennyi.

ebben benne van az irántad érzett féltékenység (csak a gyerek fontos neked, ő sem fizikailag, sem lelkileg nem jelent neked most semmit, másról sincs szó, csak a gyerekről, senkit nem érdekel, neki mi a baja, mi történt vele aznap, stb.), és a szerepefosztottság is (hirtelen nem tudja, hol a helye, mit kell neki tenni, az oké, h apa lett, de ez most mit jelent, hogyan határozza meg magát ebben a szerepben, szóval full para az ember ilyenkor, ráadásul most, h férfiúi csábja és tekintélye sincs, visszavedlik dacos kölyökké).

persze, kell hozzá egy adag stressz meg kialvatlanság meg para a jövőtől, hiába volt tervezve a gyerek, a férfiak legtöbbje el se tudja képzelni, milyen az, mindegyiknek egy szép álom él a fejében egy helyes 5 éves forma fiúcskáról, aki felnéz rá, miközben tanítgatja neki az autóalkatrészek neveit. kábé. legtöbbje már az első hetekben kiborul, mások húzzák pár hónapig. ez sajnos ilyen. aztán alkati és jólneveltségi kérdés, magukban tartják-e vagy kiokádják ezt az érzést.

azt jól tetted, h most leléptél, de ne add fel, ez még nincs veszve szerintem. én a helyedben elmennék az édesanyjához (anyósodhoz), vagy ha ő nem él, akkor valaki közelijéhez, és előadnám a dolgot + megkérném, beszéljen a fejével.egy istenes "pofon" kellene az uradnak, h magához térjen, mert elszaladt vele a ló, és nem bír lépést tartani az eseményekkel. lehet a "pofon" szóbeli is, vagy az, h elé rakod a választást: visszaváltozik normálissá, vagy ágyő, mehet világgá.

ja és nem ti mentek, hanem ő megy.

a továbbiakban, ha ez a dolog rendeződni látszik, és a férjed helyrerázódott, fű alatt megsúgom, h egy kicsit ravaszan kell ezt csinálni, mert Apa sokszor olyan, mint egy nagy gyerek a dackorszakban, szóval legalább kicsit úgy kell tenni, mintha ő roppant fontos, tekintélyes személy lenne a családban. és figyelni kell rá, néha kitalálni a gondolatait (nem nehéz...) és/v teljesíteni a kívánságait. persze, nem a 4 hós gyerek mellett, majd később. egy melegen tálalt vacsi minimum 1 hétre befogja a szájukat. sajna ez ilyen :-)

egyszóval: ha tudsz rá hatni, beszélj te vele, ha nem, kérd meg anyját, rokonát. adj neki 2. esélyt, ha helyretette a gondolatait. utána meg figyelj rá egy kicsit jobban. végül is a gyereked apja. mégha ilyen hülyén viselkedik is. ha lehet, ne váljatok el emiatt.

előző vagyok: tudd meg, h más családokban meg az anyuka borul meg a gyerek születése után, sokszor ugyanezen érzések miatt (depi, szerepzavarok, önértékelési zavarok). és az még rosszabb. a gyerek teljesen felforgatja a párocska életét, és amelyikük érzékenyebb meg labilisabb idegrendszerű, az nehezebben viseli. nálatok az urad az.

még egyszer elolvastam az írásodat, nyilvánvaló, h kötözködik, piszkál, gonoszkodik, h "észrevedd". egy kicsit, picikét próbáld nem komolyan venni, és megszánni, ahogy frankón a gyereket szokták, akkor is, ha tényleg mocsok r.hadék. csak azért, mert szereted. muszáj megadni az esélyt az embernek, nehéz világot élünk, kell a társ, neki is, neked is.

Mintha a daját kérdésemet olvastam volna:(

és még mindig itt vagyok sajnos ,és már 2 éves a lányom és csak egyre rosszabb és rosszabb!

Menj és vissza se nézz!!!

13-14-es vagyok: hát igen, sajnos az is benne van a pakliban, h már menthetetlen a helyzet. nem tudom. amit 18-as ír, elgondolkodtató. onnét visszanézve minden további együtt töltött perc hiábavaló.

én mégis azt mondom, kérj/kérjetek segítséget.

családterápiára, pszichológushoz hajlandó lenne elmenni veled?

az ember nem változik meg ilyen könnyen és gyorsan. vagy mindig is ilyen veszett volt, csak jól leplezte, vagy ez csak átmeneti depresszió. mióta vagytok együtt? mit súg az ösztönöd?