Fel kell állandóan kapkodni a gyereket?

Nem csak egy alkalommal,de a többi esetben is hagyhatod sírni. Nem lesz ettől semmi baja. Ha felkapkodod,akkor erről nem fog leszokni,és te nem tudod mellette a dolgodat végezni.

Ezt a "felkapkodást" olyan találta ki,aki nem nevelt saját gyereket. Ezen a fórumon az anyukákl

többsége hallgat rá,mert azt hiszik,hogy a sírástól sérül a baba lelke.

Ha olvasod az írásokat,mindennap olvashatod,hogy nem tud semmit csinálni,mert a gyereket állandóan cipelni kell. A józan észre kellene hallgatni (esetleg a szüleidre)

Szerintem is pici még ehhez!

Gondolj bele, te vagy neki a nyugalom szigete, nálad van biztonságban. Kb 6 hónapos korától lehet vele megtenni amit írtál, de akkor sem úgy, hogy napi egyszer sírni hagyod, máskor meg felveszed.

16 hónapos a lányom, folyton babusgattam, 6 hónapos korában már ült, mászott, feltalálta magát, nem vágyott a "felkapkodásra", most meg már külön zavarja, ha sűrűn kézben van.

Ennyi idősen még nem lesz "követelőzőbb".

64százalékos anyuka már jó ideje hirdeti az igéjét. Bármelyik szakember a falnak menne tőle. Egy gyereket nem azért szülünk,hogy legyen valaki a kiságyban amíg mi folytatjuk az életünket.Szerintem butaság ez az egyszer nem veszem fel amúgy meg igen.Ebből aztán semmit nem tanul. Ráadásul ő még nagyon kicsi.Ne haragudj,hogy most mást nem tudok írni,de ez az a téma,amin nagyon fel tudom húzni magam és mielőtt csúnyát mondanék,inkább befejezem.

Egyébként gondolj már bele,ha neked problémád van és nem reagál senki,neked milyen érzés?Az embernek (pláne picibabának) nem csak fizikai szükségletei vannak.

Ettől, hogy napi 1x sírni hagyod, másszor felveszed, hosszú távon max. összezavarodik, de nem tanul meg semmit belőle.

Ilyen kis korban vannak legtöbbet ölbe a babák, ilyenkor van legtöbb gondjuk (hasfájás, pelus, éhes, fázik, stb.), ekkor kell sokat babusgatni őket, és igenis ölbe kell venni megnyugtatni ha valami gondja van! Nem tudják máshogy elmondani mi bajuk van.

Később, amikor elkezd tárgyakat tapizni, mászni, sokkal jobban elfoglalja magát egyedül, kevesebbet akar ölben lenni, mert menni akar, világot felfedezni, játszani.

Nekem 5,5 hós és ha felveszem mikor nem álmos, nem éhes, tehát jókedvében van, 5 perc múlva már alig marad meg az ölemben mert már menne tapizni új tárgyakat, mindig kinéz magának valami! :-)

Szóval a te babád még nagyon kicsi ahhoz, hogy "megtanítsd" neki, hogy nem veszed fel néha. Hadd legyen az öledben amikor igényli.

Az én gyerekeim már 3,5 éves és 2 évesek. Ha sírtak, reagáltam rá. Nem tudnak még babakorukban beszélni, csak sírni. Sírnak ha éhesek, szomjasak, melegük van, unatkoznak, álmosak, szeretetre, törődésre vágynak. Egy kéthónapos kisbaba nem tud oda menni hozzád, és az öledbe kéredzkedni vagy a pelenkáját kicserélni, vagy másik szobába menni, ha unja magát. Teljesen rád van utalva. Azért vállaltad, hogy felneveld, szeresd, törődj vele, megtanítsd az életre és persze az önálló életre is, de ezt nem két hónaposan kell és nem így elkezdeni. A gyermekeimet mindig elláttam, igyekeztem tenni a sírásuk ellen. Nincsenek elkapatva, a kicsi egyedül alszik el, ha dolgom van egyedül eljátszanak. De ha szükségük van rám, pl elesik és puszit kér, vagy bántás éri és vígasztalásra vágyik, vagy éhes, szomjas, pisis, akkor mindig ellátom őket, megkapják a törődést és a szeretetet.

Boldog gyerekek, akik tudják hogy számíthatnak rám. Nem tudom milyenek lennének, ha sírni hagytam volna őket bármilyen célból, de őszintén szólva nem is lettem volna képes rá, hogy ráérek, nincs épp semmi dolgom és csak azért hagyom sírni, hogy ne kelljen épp vele foglalkozni.