Miért baj, ha normális a férjem?

Hát nem tudom milyen ismerőseid vannak, de nekem egy olyan anyuka sincs a környezetemben, aki ne várna segítséget a férjétől.

Gondolom olyan nőktől kapod a megjegyzéseket, akiknek a férjük nem hajlandó segíteni. Valószínűleg szégyenkeznek emiatt, ezért találták ki a "gondos feleség hagyja apát pihenni" fedősztorit. Ha egy kicsit szeretnéd ezeket a szurkálódó beszólásokat viszonozni, akkor részletesen meséld el a "kedves" anyukáknak, legutóbb milyen jól szórakoztál a barátnőiddel, amíg az apuka vigyázott a picire. Hadd irigykedjenek :)

Nem értem, miért mondod, hogy ez "nem divat", régen szerintem sokkal kevesebb apuka segített be a gyerek körüli teendőkbe, mint manapság.

Úgy gondolom, ez a normális. Nem magadnak szülted a gyereket, hanem együtt vállaltátok, ezért nem is értem a "férjem nem segít semmiben" dolgot....az a nem normális. És nálunk a helyzet ugyan ez, együtt csinálunk itthon mindent, a szabadidőnket együtt, tartalmasan töltjük. Egy "barátom" megjegyezte, hogy vigyázzak, ennek így nem lesz jó vége, egyszer úgyis megúnja, majd "más" után néz, mert egy férfi úgysem bírja ezt sokáig, stb.... Hát én ezen teljesen kiakadtam, mert: én semmit nem eröltetek rá, én nem ülök mellette korbáccsal hogy igenis foglalkozz a gyerekeiddel, ő ezt szívesen csinálja, hiszen SZERETI őket...és engem is :)

Szóval igen, engem is zavarnak az ilyen megjegyzések és nem értem, hogy miért kell "vészmadárkodni" :(

Szüleim 32 éve élnek így, én őket tekintem példának, én is hasonló szeretetben, tiszteletben szeretném élni a házas éveimet :)

Üdvözöllek a klubban!

Látod, nem vagy egyedül ezzel az érzéssel, ráadásul legtöbbször azoktól kapjuk, akiktől legkevésbé várjuk, és akiktől a legjobban fáj. :-(

Én 4 éve is megkaptam ezt, és most is kapom az ívet, pedig a második csak a pocakomban van még.

Az a baj, h

Elküldtem véletlen, folytatom...

A baj az, hogy nem minden férfi ilyen, és úgy gondolják, túl szerencsések vagyunk.

Na és ha túl szerencsések vagytok netán, az miért probléma? És kinek mi köze hozzá?

Az ilyen apukák vannak jóval kevesebben, ez tény, de ettől még nem kéne megjegyzéseket tenni... Örüljetek, hogy ilyen a férjetek, élvezzétek a helyzetet és ne törődjetek a sok ostoba és irigy libával.

Nálunk pl. a másik véglet van - gyakorlatilag mindent egyedül csinálok - de ettől még nem tennék megjegyzést olyanra, akiknél a babagondozás kétemberes, megosztott feladat. Azt nem szeretem hallani/olvasni, amikor valaki azon rinyál, hogy jajjdenagyonkénesegítségnembírom, stb., de akinek önként és dalolva segít a férje, ahhoz csak gratulálni tudok, legyetek nagyon boldogok és ne foglalkozzatok másokkal!

Hát én valahogy az ellenkezőjével találkozom (és az én férjem pedig a nem segítő típus,úgy értem persze segít ha 10x megkérem rá, de az hogy MAGÁTÓL bármit is azt nem.)

És persze most takarózhatnék azzal hogy sokat dolgozik, de hát más férj is szóval ez nem állja meg a helyét.

Én sose mondtam semmi negatív mondatot annak akinek olyan szerencséje van hogy a férje TÉNYLEG VALÓBAN közös feladatnak tekinti a gyerek mindennapos ellátását az etetéstől az altatáson át mindenben.

Ez egy nagyon jó és biztonságot adó dolog lehet.

Viszont nekem is van olyan barátnőm akinek a férje kel MINDIG éjjel a gyerekekhez, ha betegek ha bármi van, ha itthon van folyamatosan ő van a gyerekekkel (4 és 2 évesek) viszi őket el, ha itthon vannak akkor is MINDENT megcsinál körülöttük, tudom mert látom.

És a csajszi itthon van tehát nem dolgozik vagy ilyesmi. És mégis egyfolytában panaszkodik de rossz neki meg milyen nehéz meg így meg úgy.