Te mindennap dicsekedsz a gyermekeddel?
Vagyis inkább úgy értem, hogy sűrűn? Esetleg nagyon sűrűn?
Körülöttem, főleg a játszótéren (ez egy ilyen varázslatos hely lehet egyébként) nagyon sok szülő hinti az igét, nap,mint nap, óráról - órára, hogy a gyermeke mit tud.
Egy ideig cseppet sem zavart, eleinte ment csodálkozós, örömteli, kedves embert. Végül is nagyon ügyesek a gyerekek, meg kell hagyni.. de már csak bólogatok és eljátszom, hogy mennyire csodás.
1 éves a lányom, de valahogy én sosem álltam le felsorolni, hogy miből diplomázott éppen és hányadik nyelvet tanulja épp.
Lehet emiatt is én vagyok a hibás, de legszívesebben adtam volna tegnap egy kézlegyintést az anyukának.
Szokás szerint ment a napi: "Na, mit tud a gyerekem?!" verseny és mikor mindenki kibeszélte magát, rám néztek és kérdően mondta az a bizonyos anyuka, hogy: "Na, és a te lányod mit csinál már?!"
Mondtam neki, hogy elég sok mindent, nagyon ügyes kislány.
Erre elkezdni: "Ja értem! Tehát semmit .. gáz!", ezután meg arrébb ment.
Köpni - nyelni nem tudtam.
Én értem, hogy a legegészségesebb az, ha dicsekednek a gyerekkel (én is szoktam mondani a rokonoknak, közeli barátoknak, hogy éppen mit tanult meg a lányom), de nem boldog-boldogtalannak ... főleg nem minden egyes nap!
Őszintén! De tényleg!!!!
Te is sűrűn dicsekedsz a játszótéri "barátnőidnek" a gyerekedről?
Szerintem erre nincs szükség, mivel ha tud valamit, majd látják, nem kell arról ódát zengni, hogy a gyerek már mászik 5 hónaposan és felállt 7 hónaposan, meg integet és mondja apa és mama. Én befelé örülök, nem kifelé :) Ha búcsúzunk és megkérem köszönjün és integet 9 hónapos lányom, akkor azt általában megdícsérik, de nem én teszem mindenki hallatára, vagy neadjisten felhívom másnak arra a figyelmét, hogy már miket tud. Az anyukára aki pedig azt válaszolta hogy nem tud semmit a gyereket fittyet se hány, mindig vannak ilyen okosak és ne keresd a társaságukat :)
Amikor anyám elkezdni mondani, hogy milyen szép, milyen okos, csak annyit mondok, hogy annak aki őt hallgatja van 4 unokája, akiket úgy szeret mint anyukám a sajátját, nem kell az óda, lehet szépen és csendben is szeretni és csodálni.
Na, de akkor ugye, hogy csendben és befelé kell szeretni és örülni?!
Hát pont ez az, hogy én ilyen vagyok. A lányom azt tudja, amit kell, ahogy ő érzi, hogy kell. Na bumm, ha nem eszik egyedül 1 évesen vagy nem mond mondókákat Spanyolul...
A másik amitől néha a hányás kerülget (és durva ilyet írni, de hát istenem!!!), azaz, hogy a játszótéren a gyereket falja-nyalja az anyuka.
Fújtat a hasába, állandóan csókolgatja (főleg szájon), etc..
Ezt mért nem lehet otthon csinálni? 4 fal közt?!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!