Ilyen egy édesanya?

Nem, én babájukat le nem tevő anyukákat tapasztaltam inkább, fészbukozó és mérhetetlenül unintelligens csecsemősök kíséretében. És az én babám kb. tőlük éhen is halhatott volna, ugyanis jeleztem, hogy nincs tejem, annak ellenére, hogy a Manó 0-24-ben a mellemet rágta, de pótlást nem kaptunk, hiszen ez bababarát kórház. Utána a férjem a sarkára állt, vért vett a babánktól, demonstrálandó, hogy milyen a vércukra a kvázi éhezéstől, és megmutatta, hogy 2 centi mély a kutacsa - erre odavánszorgott egy banya (elnézés a kifejezésért), aki azt mondta, hogy na, ő akkor lefeji a tejemet, mert tuti, hogy tele van. 10 ml-t fejt ki, másnapra 40 fokos lázam lett, tályog lett a mellemben - kiderült, hogy semmilyen kivezető nyílása nincs a tejcsatornáimnak, csak épp senki nem volt hajlandó rám nézni. A babánk 3 nap éhezés után csak azért kapott tápszert, mert az apja kiírta neki, és saját felelősségünkre távoztunk.

Hűha, én szerencsére nem. Ahol én szültem 5-en voltunk egy szobában, és egy anyuka volt ilyen, mondjuk ő meg volt kattanva a szüléstől és nagyon félt a babájától is. Nálunk egész nap kint voltak a babák, szinte minden szobában ezt láttam, sokan éjszakára is kint tartották. Hol voltál, melyik kórház ez?

Szerencsére én sem találkoztam ilyennel, mondjuk én kétágyasban voltam, és teljesen természetes volt, hogy reggel 6-ra mentünk a kisbabákért (2 éve a Bajcsy-ban, Bp). Napközben, ha benéztem valami miatt a csecsemőosztályra, talán 1-2 babát láttam odabenn, szóval a többség kint volt az anyukánál. Nekem a csecsemősök is segítettek amennyire tudtak.

2. vagyok. SOTE II., és azt hiszem csak rooming in van. Nagyon aranyosak és segítőkészek voltak a csecsemősök.

Az ellenkezőjét tapasztaltam a csecsemősök ritka bunkó emberek voltak.2 órára rá,hogy betoltak a szobába hozták a gyereket hogy keljek fel éhes a gyerek ne kényeskedjek,igyekezzek már. Mozdulni nem bírtam a gátseb miatt,hulla fáradt voltam,fiam nem akart szopizni bimbóvédővel sem,majd letépték a mellem, az ordító gyereket erőszakolták rám.nem volt tejem hiába szóltam, azt mondták annyi baj van velem, igenis próbálkozzak,semmi tejem nem volt még fejni sem tudtam azt mondták milyen anya vagyok ,ég erre sem vagyok képes. Kb 2szer fél órát volt távol a baba,semmi nem tudtam pihenni,azt sem tudtam mit csináljak vele,ha segítséget kértem elküldtek vagy lehordtak, szinte könyörögtem sírva egyik este vigyék ki mert nagyon fáradt vagyok.A fiam besárgult,tovább kellett bent lenni, ha jöttek a látogatók, forgatták a szemüket hogy oda tolom hozzájuk a gyereket,meg zavarom őket a pihenésbe. Többek közt nekik köszönhetem a depresszióm,meg fogadtam hogy nem megyek ebbe a kórházba se olyanba ahol a gyerek non stop ott van,mert szülés után kell a pihenés nagyon is.

Két babám van,és mindkettőnél a kórházi napok alatt,nagyon lelkesen babázó,boldog anyukákat láttam leginkább.Az is aki császáros volt,az is akinek nehezebben ment a szoptatás,stb...Akik nem azok szó szerint a "kisebbség"volt,ők inkább cigiztek,szinte egész nap :( A személyzet szintén lelkes,baba-mama szerető volt,és akinek szükséges volt,567x is türelmesen elmagyaráztak bármit.

komolyan lepontoztatok mert leírtam mi volt..szánalmas...

Én sem tapasztaltam ilyet.Nekem sem volt tejem,egy csepp sem,be is sárgult a gyerekem.A 4.napra mivel vészesen elkezdett fogyni,nagy szájhuzogatva kapott tápszert.1 hét múlva mentünk haza,azóta is próbálom kitörölni azt az 1 hetet.6-an voltunk a kórteremben,mindig sírt valamelyik anyuka akit padlóba döngöltek a csecsemősök.Sőt,aki 10 percnél tovább volt a rokonokkal,annak szóltak rögtön.