Miért baj, ha nem itthon ülünk, hanem kimozdulunk?

Mi nem megyünk folyton, de nagy a kert sok a szomszéd gyerek így végülis nem is lennénk úgy rászorulva (de ha nem így lenne akkor se mennék mindennap valamerre mert nem vagyok olyan típus).

De ettől függetlenül mindenki úgy csinálja ahogy jó neki és a babájának.

Viszont van egy másik oldala is, nem állítom hogy teljes 100% os összefüggés van, de pl. barátnőmék folyamatosan jönnek mennek pici kora óta a lányának, és panaszkodik hogy mikor itthon vannak nem alszik el sehol, és az éjszakáik is egy horror számba mennek. Nem időszakosan, hanem az esetek nagy részében. És szerintem azért is mert nem is tudja megszokni a kis helyét mert egyiknap egyik mamánál másik nap másiknál egy hétvégét nem töltenek itthon együtt ők mint kis család, apuka hazaér délután de barátnőm akkor sincs itthon a gyerekkel, hol egyik barátnőnél alszanak, hol másiknál, nincs egy nyugodt, kiszámítható napirendje. És valahogy olyan kis zaklatott, nem csoda ha nem alszik el napközben pl.

Ha rossz indulatú a hölgy, akkor szinte biztos, hogy csak gonoszkodott vagy irigy.

Volt egy időszak amikor azt vettem észre a fiamon hogy sok neki hogy mindig megyünk. Hozzáteszem, mi vidéken lakunk és a programok/barátnők/család pedig Budapesten vannak, ezért sokat autóztunk - 30 és 60 perc között csak oda. Úgy hogy leálltunk. Jól érzi magát máshol is nagyon, de miután hazajövünk egy két éjszakás útról, lehet rajta látni hogy hogy örül a kis szobájának. Szóval az is lehet hogy az ő csemetéje is ilyen és ezért mondta.

Viszont ha a te lányod élvezi és feltöltődik, akkor meg miért ne mennétek. Biztos hogy észrevennéd rajta ha nem lenne jó neki.