Szeparációs szorongás VS hiszti?

Nem vagyok pszichológus, de a szeparációs szorongás nem az, amikor a gyerek nem akar egyedül lenni? És sír, ha látja az anyját kimenni a szobából? Ha ott van az anyja, és valamin behergeli magát, az nem ez.

Én mondjuk a hiszti szóval is óvatos lennék, az meg az, amikor magából kikelve őrjöng a 2 éves, mert valamit akar, tudom, mostanában van hozzá szerencsénk. Én spec. attól is rosszul vagyok, amikor pár hónapos éhes/álmos/anyahiányos babákra mondják, hogy hisztiznek.

De igazad van, nem kell mindennek tudományos magyarázatot adni.

Micsoda? Szorongás?

Ennyiből még nem lehet senkire sem mondani hogy szorongása van. Az enyém is mikor ennyi idős volt mindenért hisztizett,ráadásul még majd most jön a java a dackorszakkal.

Ha az anyuka nem bír vele könnyebb erre fogni. Sajnos én is ezt tapasztalom,hogyha a gyerek elkezd hisztizni, akkor azt mondják szorongása van, hiperaktív...

Korábban én is hasonlóan gondolkodtam.

Nagy a család, kezdettől fogva sokat mászkáltunk a lányommal, sok embert ismert meg, a saját ágyán kívül aludt anyukáméknál és anyósnál (mindig vele voltunk egy szobában). Soha nem volt vele semmi baj, igazából én csak szoptatáshoz kellettem, a köztes időben felőle leléphettem volna. Amióta beállt a napirendünk, járunk is erre-arra a férjemmel.

Úgy két hete voltam kozmetikusnál, anyós vigyázott rá. Semmi baj nem volt: evett, játszottak, aludt. Másnap mentünk anyóshoz, ahol ott volt anyósom anyukája, az öccse, az ő barátnője. Mindenkit ismert, mindenkivel volt már kettesben fél-1 órát, mégis azonnal elkezdett sírni ha nem látott engem, délután már akkor is ha nem nálam volt. Semmi baja nem volt, amint átvettem megnyugodott. Most hétvégén anyukáméknál voltunk, ugyanez. Eddig a férjem fürdette, most ez csak akkor megy sírás nélkül ha én is ott vagyok.

A lányom 8 hónapos, szóval nem tudom milyen lesz 15 hónaposan :-)

Persze lehet ezt is hisztinek nevezni, hogy "minek hisztizel anyáért, mi is itt vagyunk". De ha neki most rám van szüksége, akkor miért ne legyek vele? Nyilván ez is el fog múlni.

Egyébként a fogzás is ilyen: megy a hasa, hőemelkedése van, rossz kedvű, nem eszik, kiütéses (ki hallott már nyálkiütésről a hason??). Persze mind lehet fogzástól is, de ha bármi ilyesmi van, csak arra tudják fogni emberek.

De a kólika is ilyen, mikor pici volt a babám, a hasfájására két reakciót kaptam mindenkitől (orvosok, védőnő, barátok): majd elmúlik, vagy nem is a hasa fáj, csak fáradt estére, és azért sír. Addig mentem a dolgok után, míg kiderült, hogy tejallergiás, gyógytápszer kellett neki.

Szóval igen, babáknál ezekre az általános dolgokra könnyű ráfogni mindent, de néha tényleg nehéz megtalálni a különbséget, hogy csak nagyon anyás a baba, mert sose tette le az anyuka, vagy mert ő ilyen típus, vagy csak egy múló időszak.

"Az igazi hiszti akkor kezdődik, amikor a baba felfedezi a saját akaratát, 8-10 hónapos kora körül. Kezdetben csak azért emeli fel hangját, mert korlátozod valamiben, később pedig már tudatos eszközként használja hisztit a baba, de ez attól is függ, hogyan reagáltál az első dühkitörésekre, ha engedtél neki, hiszen"még úgyis kicsi baba", akkor később nagyobb valószínűséggel használja ezt az eszközt céljai elérésére. " írja egy babapszihológus

igen én is megfigyeltem manapság nincs hisztis gyerek csak szorongásos,mert sokan azt hiszik hisztizni csak 2-3 évesen tudnak,a szorongás kb 2 hónapig tart max 6-8 illetve 15-16 hónapos korban valószínűbb,de sokan nem olvasnak utána csak lehordják azt aki kimondja hogy hisztizik a gyereke

A szeparációs szorongás mint élettani jelenség nem egyenlő a pszichológiai értelemben vett patologikus szorongással, kicsit valóban szerencsétlen a megnevezés.

Valóban nem szabad mindent erre fogni de ha a klasszikus tüneteken kívül nincs más tünet akkor normális a dolog, és nem egyenlő a hisztivel sem.

A hiszti szerintem ott kezdődik, amikor a gyerek olyan dolgot követel, ami nem az életkorának megfelelő vagy egyértelműen "zsarolási" szándékkal történik. Mondjuk ha egy 17 hónapos gyerek nem szeretne egyedül maradni az teljesen érthető, agyi fejlődésbeli sajátosság. De ha a 6éves nem tudja kivárni míg elkészül a vacsora, az hiszti. Aminek a megelőzésére, megszüntetésére is számos jó praktika van.

Vagy hogy a magunk életéből hozzak példát: másfél éves lányom mostanában 2x megébred éjjel, van, hogy elég ha megsimogatom de van, hogy szopik. Ezt nem nevezem hisztinek, hiszen tudom, hogy normális az ő életkorában. De ha a boltban visítva követeli a harmadik banánt a már kosárban lévő kettő mellé, akkor azt hisztinek nevezem. Ekkor következetesen elmondom, hogy itt van két banán, nem kell harmadik majd odébb megyünk. De nem kezdem el megszidni vagy nem hagyon ott, hanem felveszem és arrább viszem a hiszti tárgyától.

Remélem nem lettem túl kusza:).

8as vagyok újra:).

Az a baj szerintem, hogy a hisztit mint kifejezést mindig negatívan használjuk. HOlott a gyerek fejlődésének fontos szakasza a határok keresése, ekkor deríti ki, hogy mit szabad és mit nem. Tehát a "hiszti"ből sokat tanul egy gyerek(és sokszor az anyuka is:) ). Persze nem azt mondom, hogy nem kell ezt kezelni, de meg kell tanulni jól kezelni és nem elintézni a gyerek reakcióit azzal, hogy csak hiszti.