Hogy oldanátok meg ezt a helyzetet, hogy mindenkinek jó legyen? Mit tegyek?
15 hós a kislányom. Anyósomék az elején nem igazán látták sokat, majd csak akkor érdeklődtek iránta többet, amikor már nagyobb lett. Nem tudtak vele mit kezdeni, de most már lehet vele játszani. Mostanában már minden héten látják 1×, de még így sem igazán ismerik. Egyszerűen nem tudják behozni szerintem azt a lemaradást, amit eddig elvesztegettek.
A vita arról szól, hogy vigyázni akarnak rá nélkülünk. Én eddig sem igazán jártam át hozzájuk, van itthon elég dolgom, a férjem szokta átvinni vasárnap délután pár órára. Anyósommal már megbarátkozott, de apósomtól fél. Ráadásul apósom alkoholista, sosem lehet kiszámítani mikor támad kedve inni. Eddig nem ivott azokon a napokon amikor mentek át. De tegnap eléggé ittas volt, mire hazaértek a férjem és anyósom a játszótérről.
Az addig oké, hogy anyósomat már jobban ismeri, de ő viszont nem tudja a babám jelzéseit. Nem bízom benne, hogy órákig képes ellátni őt. Ha rájön az akaratosság, éppen hisztizni támad kedve, eszébe jut h nem vagyok ott, elkezd sírni és nem tudja megnyugtatni. Szerintem...
Ha ott vagyok velük, hogy lássam, hogy viselkedik a kislányom, nem tudok meg semmit, mert mindig az ölemben van, velem akar játszani, szóval nem látom, hogy viselkednek vele.
A férjemmel persze folyton ezen vitázunk, mert ő azt akarja h aludjon is ott délután. Azért a saját anyukámhoz is idő kellett, hogy odaszokassam, hogy ott is aludjon. Azért alszik ott, mert én hazajövök és főzök, csinálom a dolgom az alatt az idő alatt. Ő csak azért akarja hogy náluk aludjon, mert anyáéknál is alszik, és ez nekik is jár.
Mit tegyek? Elegem van a vitákból. Hagyjam, lépjek túl rajta és engedjem? Beleőrülök, hogy nem tudom mi történik az alatt a pár óra alatt. Mi van ha végig sírja a délutánt? Ne érdekeljen? Az a lényeg, hogy épségben hazahozza és ne törődjek vele hogy telt az idő? Tényleg csak ilyen "bele a mély vízbe" módszerrel fogja megtanulni, hogy működik az unokája? Jogos az elvárás, hogy ott aludjon? Miközben nekünk semmi dolgunk itthon, csak úgy pihengetünk? Mi van ha felébred és megijed, hogy hol van? Ráadásul meglátja apóst, akitől még fél is. Ne érdekeljen? Majd megoldja valahogy? Csak nem akarom, hogy szegény babámon csattanjon az ostor. Lenne egy rossz délutánja, csak azért, hogy anyós gyakoroljon...
Bocsi, hogy hosszú lett és sok a kérdés, de tényleg nem tudom mit tegyek. Tönkre teszi ez a kapcsolatunk a férjemmel.
válasza:Az ott alvás dolgot nem értem, miért akarja bárki is erőltetni, ha egyébként nem arról van szó, hogy a szülőknek dolga van.
Én olyankor engedném át, amikor nincs alvási idő. Eleinte fél óra, majd mindig picit több, ha nincs gond.
A hisztitől ne félj, anyós majd megoldja, azért ő is nevelt gyereket.
Após már nehezebb ügy... miatta jobban aggódnék. Ha esetleg anyóst kérnéd meg, időnként menjen át vigyázni a kicsire, míg te szusszansz egyet (vásárlás, fodrász, séta bartnővel, stb...) Így mindenki jól járna.
válasza:SZia..
Értem,hogy vacilálsz ezen!
Az egyik legfontosabb dolog,hogy az anyósodban megbizol e?
Mert ő megtudja itélni,mely napokon jó ha az unoka ott és a nagypapának mikor van épp "olyan" napja.
Menj el a gyerekkel te is hozzájuk többször,a kislányodnak biztonságot ad ha téged is lát abban a környezetben...én addig ,amig a gyerek meg nem szokja az ottlétet és te nem érzed,hogy ott maradhat nem hagynám rájuk!De törekednék arra,hogy jó kapcsolat alakuljon ki közöttük..hiszen a nagyszülei és persze,hogy szeretnék ha velük is lenne.
Viszont elmondanám őszintén nekik a félelmeimet.
Letenném aludni ott,úgy hogy eleinte te is ott vagy...szóval fokozatosan de rájuk biznám a gyereket!
Megmondanám.hogy nincs kifogásom ellene,sőt örülnék...de csak a gyerek ritmusában fűznéd szorosabbra a viszonyt!
Az anyósok sem mind hárpiák...csak néha megkell nekik adni a "fontosság tudtot" ezt viszont csak te tudod megitélni,mennyire partnar ebben.
És ez a gyerekről szól,nem a ti viszonyotokról...
A kapcsolatotok és a gyerek érdeke is,hogy add meg a lehetőséget a másik nagyszülőknek is és "feccölj" annyi időt a hozzájuk szokatáshoz is,mint az anyukádéknál...
Aztán majd meglátod,ha nem megy akkor sem vádolhat a férjed azzal,hogy nem próbáltad meg!
A 15 hónap még nem olyan nagy idő,ha inteziv lesz a találkozásuk...ugyan olyan jól ellehet az anyósodékkal is!
De attól,hogy radikálisan odaadjam,minden átmenet nélkül...én is óvakodnék!!!
válasza: válasza:Ahogy így elolvastam a kérdésed teljesen megértelek. Nálunk semmi hasonló gond nincs egyik nagyszulovel sem, leszámítva azt, hogy lányom mindkét nagypapától fél amikor meglátja oket, kell fél óra mire megbarátkoznak, de egyikuk sem erolteti, idot hagynak neki. Én semmi esetre sem hagynám ott. Már csak magamról is tudom, hogy az egyik nagyszulomnél soha nem szerettem, még anyuval is csak nehezen maradtam meg, és el se tudtam képzelni, hogy ott hagyjanak. A másiknál meg imádtam sokat nyaraltam ott.
Lányom szuletése elott már kijelentettem, hogy nem fogom egyik nagyszulonél sem otthagyni, csak akkor ha magától ott akar maradni. Még amikor elviszik sétálni akkor is gyotor a lelkiismeret, hogy most mi lehet vele. Ilyen korulmények kozé meg biztos, hogy nem engedném el egyedul. Ami nem megy nem kell eroltetni. Ha már a mama fog tudni bánni vele, akkor el lehet gondolkodni rajta, persze ahhoz a papának is akarnia kell, mert ha o folyton részeg lenne, nem engedném oda. Nekem szerencsére a férjem nem erolteti az anyját, megérti hogy minden nagyszulovel másmilyen a gyerek kapcsolata. Ezt vele kellene megbeszélned. Persze nem lesz konnyu, de a babátok lelke a legfontosabb.
A férjem szeritn ez a kislányom érdekeit szolgálja, szerinte ő veszít azzal, hogy nem láthatja anyósékat eleget. Én sem szerettem az egyik nagyszülőmnél lenni, csak a másiknál. De az sok idő mire ő el tudja dönteni. Vagy arra várnék ,hogy ő el tudja mesélni mi volt ott, de még ez is sok idő. Mert anyósom szavának nem hinnék, amit ő mond, h mi történt ott. Volt már pár hazugsága...
Egyébként pontosan ez a helyzet, h férjemmel nem tudjuk ezt normális keretek között megbeszélni. Szerintem inkább ennek a levét issza meg a kislányunk, h folyotn veszekszünk miattuk. Meg sógorom szítja a tüzet, mert eddig a férjem sem szólt semmit, de most sógorom felbőszítette, h kizárjuk anyósékat a kislányom életéből, hogy tehetünk ilyet, jól összevesztek. De másnap igazat adott neki és azóta van köztünk a vita. :((
válasza:Hát én ezen nem vitáznék, megmondanám a férjemnek is, hogy nem, és ezzel tovább is lépnék a dolgon. Mit néznék? 1. hogy alkoholista az após, 2. hogy a gyerekem fél tőle (sosem vinném és hagynám olyan helyen, ahol fél), 3. lesz még nagyobb is, ha majd akkor akar, akkor maradhat többet a mamáékkal kettesben. És hogy ne a 4 fal között vigyázzanak rá, hanem levegőzni vigyék? Hát nem.
Bocs, hogy ilyen korlátolt és vaskalapos vagyok, nekem ez a véleményem.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!